Tavasszal eljött az ideje, hogy olajat, szűrőket cseréljek az állólámpáson. Mivel a 13,5 literes fogyasztással sem voltam teljesen elégedett és az olajat is eresztette a motor, szakemberhez fordultam. 
András huszonéve szerel Mercedest. Állítólag elbontott kábé kétszáz állólámást. Ezt nem tudom, így van-e, tény azonban, hogy nem nagyon van olyan alkatrész, amit ne tudna feltúrni bontott, jó állapotú formában a raktárából.
Elvittem tehát az autót és mikor másnap érte mentem, meghallgathattam az ilyenkor már szokásos kiselőadását az elvégzett munkákról. Az olajcseréről nem volt sok mondanivalója. Az esővíz levezető zseb javításáról annál több. Ezt mintegy mellékesen említettem neki, de elég nagy projekt lett belőle. Megfoltozta, anélkül, hogy megbontotta volna, ami ugye arra utal, hogy nem teljesen gyári megoldást alkalmazott, tehát nem rekonstruált, hanem elhárított. Előtte tisztességesen megkérdezte, hogy nem OT-zni akarok az autóval, mert akkor az olcsóbb, de ahhoz nem jó, viszont bevált megoldást alkalmazza - mondta.
A szelepfedél kapott egy új tömítést, amit G. tavaly belerakott, kidobtuk, és reméltük, abbamarad az olajfolyás. Sajnos nem így lett.
A magas fogyasztásra több jel is utalt. Először is a pénztárcám lapossága, ugye. Aztán a fehér füst, ami jelezte, hogy több üzemanyag jut a rendszerbe, mint amennyit el tud égetni a motor. Ezen kívül nem is indult el szépen a motor már egy ideje. Mikor erről beszélgettünk, András akkurátusan elmondta, hogy az üzemanyagrendszernek különböző elemei vannak és milyen sorrendben kell, érdemes végig menni rajtuk. A szelephézag állítással javasolta kezdeni. Ebben is maradtunk.
Mikor a beállításhoz értünk, elvitt a műhely oldalához, ahol egy bontott állólámpa motor merengett magában a múlt dicsőségén és elmutogatta nekem a szelepeket, és elmagyarázta, miért fontos hogy jól legyenek beállítva és hogyan kell beállítani őket. Tette mindezt pusztán azért, hogy legyen mihez hasonlítanom azokat az állapotokat, amiket ő talált a szelepek beállításakor. Rövidre fogva: nagyon szitkozódott, mert teljesen rosszul álltak, gyakorlatilag néhol nem is volt hézag. Aki ért hozzá, tudja, mit jelent ez, aki nem, annak elég annyit érteni belőle, hogy nemhogy az égés nem volt közel sem tökéletes, de tkp. tönkremehetett volna tőle a motor, azaz a szelepek.
Mikor beindítottuk a motort, a különbséget ha nem is zongorázni, de eldobolni mindenképpen el lehetett. Nekem speciel zenei hallásom is van hozzá, tényleg hallani lehetett a különbséget. Egyértelműen szebben, egyenletesebben járt a motor.
Fizettem, eljöttem, használtam és heteken keresztül az volt az érzésem, hogy kevesebbet fogyaszt most az autó. A hétvégén aztán egy négyszáz kilométeres túrán le is mértem. Budapest - Alcsút - Székesfehérvár - Fonyód - Balatonakarattya - Budapest, végig főúton, azaz autópályán nem, párszor megeresztve a lovakat 120-130 km/óráig is, de általában inkább jó nyolcvanas-kilencvenes tempóval, az elején és a végén kis városi közlekedéssel. A fogyasztás 8,2 literre jött ki.
Jó kis túra volt.
