Az úgy volt, hogy a nejem választott magának egy használt Octáviat két éve, amibe beszámíttatta azt a nagyon jó állapotú full fapad Twingót, amit vettem neki, amivel én szaladgáltam leginkább, mert neki túl kicsi volt. Gondolom, hogy nem a 123-as kombi után, hanem csak úgy, a gyerekekkel, vásárolni, meg ilyesmi. A kombi Skoda, amit választott, egy tipikus no go volt: 395 ezer km, ex taxi; amúgy jó általános állapotban - elvégre termelő eszköz volt, nem hagyhatták leromlani, mert akkor nem termel, - 1,6 benzin/gáz, klíma, semmi különös, az az autó, amiben nem sajnálsz nyakig sáros gyerekeket hazahozni a Hajógyári szigetről. Namost ezzel járt majd két évet, közben kicsit még elhasználódottabb lett a belseje is, kapott egyet a jobb hátsó ajtó is, kicsit kartergázos is lett, pedig költöttünk is rá, nem is gyilkolta, dehát csak benne van 420 ezer kilométer, és hát nem Mercedesről beszélünk. Megérett a csere.
Mit vegyünk? Hetekig ment a gondolkodás, hahu nézegetés, mit vegyünk, mi mennyibe kerül, az összes szempont felsorolása és újra és újra átrágása, mindenki volt már itt: újabbat, drágábban? Régebbi, olcsóbban? Kombi? Fontos ez még? Nem. De nem baj. De az utca, ahova költözni készülünk, vacak, a faluba vezető útról nem is beszélve, akkor legyen terepjáró. Persze. De nem is rossz ötlet. Oké. Mit kell tudni a terepjárókról? Újabb két hét olvasgatás. Milyen típust szabad venni? Mennyibe kerül fenntartani? Kereskedőtől vegyük? Magánszemélytől? Be kellene számíttatni az Octaviat. Akkor kereskedőtől... stb.
Így telt el a nyár. Közben azért nyaraltunk is, sok helyen jártunk, sok szép élménnyel gazdagodtunk: Velence, olasz tengerpart, Szigetköz, kenuzás, Balaton, gödi Duna-part, igazán nem unatkoztunk, de bárhonnan is értünk haza, a régi Octavia kombi csak ott várt a ház előtt.
Egyszer - két hete talán, - megnéztem a hahu-n a Mercedes felhozatalt. (Előfordul néha, gondolom nem vagyok egyedül.) Mondom a nejemnek, kínlódunk itt, hogy milyen tisztességes autót vegyünk egy-másfél millióért, közben itt vannak ezek a jó kis 123-asok, őszintén, jól-rosszul karbantartva, 3-4-500 ezer forintért, akármelyikkel a világból kiautózol és még szép autóban is ülhetsz. Apropó szép. Hát, vegyes volt a kép. Nem mind volt szép. Nem is lelkesedett annyira az ötletért, bár azt elismerte, hogy a mi 123-as kombinkat (1983-ás 240 TD, silberdistel metallic, Schiebedach, 4 gang manual) nagyon megszerette. Aztán beállt/eltört az egyik dugattyú, és nagyon elkedvetlenedtünk, eladtuk, amit én azóta is bánok. Vissza a témához: nézzünk meg párat! Jó. Egyet néztünk meg végül, azt vezettük mindketten, benzin/gázos szentendrei autó volt, gázzal szépen ment, ereje is volt, benzinnel kicsit dadogott, de ezt azért gondolom lehetett volna kezelni, mindenesetre az lett a verdikt, hogy túl öreg. Harmincnyolc éves autó volt. Ez állítólag soknak számít. Nem vitatkoztam. Állt ott az eladó másik autója, egy 124-es, azt mondta (b. nejem), vegyünk akkor már inkább egy ilyent, ezek fiatalabbak, nem? De, fiatalabbak. Oké, nézzük meg.
Fiatal munkavállaló koromban, 97-99 között, az akkori munkahelyemen volt szerencsém egy akkor 5-6 éves 124-est, egy Mercedes-Benz 230E jelű autót vezetnem. Sötétkék, krém bőr belső, négy sebességes manuális sebességváltó, olyan volt, mint az álom. Nejem is emlékezett erre az autóra, ez volt az etalonunk. És újra leültünk a hahu elé. 5-600 ezer táján megjelentek vállalhatónak kinéző példányok, el is gondolkodtam egyiken másikon, terveztem is, hogy egy 200 kilométeres kanyarral megnéztünk kettőt-hármat, de aztán beugrott, (két friss, import előtt álló 124-es kombi kapcsán is, hogy hát ezeket még külföldön is meg kellene nézni, és ha már Európa, akkor német piac, és ott akkora (kell legyen) a kínálat, hogy tulajdonképpen á lá cart kellene tudni válogatni. Igy is lett.
Na de mit keressek? Dízelt? Hát nem is tudom. Persze, az öreg Mercedes mindig dízel, kerregjen, mondogatták Gazsiék mindig, de ez már egy másik éra, nem a 115-ösökben vagy a 123-asokban betegeskedő benzinmotorokról van szó. Akkor ein benziner kell nekünk. Beállítottam. Automatik getriebe, Tempomat, (ein lúd muss kövér sein) Klima Anlage, ABS, ennyi talán elég lesz. Az évjáratról Zsolt cikkéből tudjuk, hogy maximum 1992 lehet. Nézem, olvasom, árakat, felszereltséget, távolságokat méregetek, és ámulok a benziner 124-es felhozatalon, a patent belsőkön, a szép általános állapoton, a valósnak tűnő futásteljesítményeken. Es végül megakad a szemem egy autón. Ő lesz az - dobban a szívem. Mutatom a nejemnek, tetszik neki.
Hogy is kell ilyet felnőtt fejjel, egyedül, érzésre, 124-est azelőtt közelről igazán sosem látva csinálni? Szabad ilyet egyáltalán? Először is meg kell előznünk valahogy a káeurópai privát és autókereskedő konkurenciát. Talán van rá esély, gondolom, mikor a Privatanbieter alatt a város nevét olvasom: Hamburg.
