Némi frusztrációval vegyes elégedettséggel írom e sorokat, mert nagyon szerettem volna már autózni. Végül azonban meg kellett hajolnom Dinnyés István szakmai érvei előtt, s úgy döntöttem, belevágunk a nem is tudom hányadik felvonásba.De kezdjük az elején.
Ott hagytam el, hogy a kvázi motorfelújításra augusztus-szeptember fordulóján kerül sor. Ez végül a szervizben feltorlódott munkák miatt szeptember közepére csúszott, de rendben megtörtént. A motor visszaszerelése előtt a homloklemezt is lekezeltettem, hogy oda ne kelljen visszamenni (egy valamikor teljes felújításig?) így azzal a jó érzéssel nyugtáztam ezt az etapot, hogy a motortérben minden rendben lesz egy darabig.
Akkor átvettük telefonon, hogy mi kell a vizsgához: a fékek és a bal hátsó lámpa letestelésének a javítása. Kivittem két bontott hátsó lámpát, amiből pont a bal hátsó kuka volt sajnos, mert letörtek a felfogatásai, de Istvánék előtúrtak egyet nekem a műhelyből, a fékeket megjáratták, s végre a rögzítőfékem is jó lett.
Aztán kiszaladtam közben még egyszer Szigetszentmiklósra egy csomagtartó kédergumival is, mert már azt is régen cserélni kellett volna. Istvánnal azt beszéltük, hogy mivel a padlólemez ezt sajnos megsínylette, (konkrétan átrohadt) kijavítják azt is. Ehhez már csak egy jó karosszériás kellene. Úgyhogy ha tudtok jó szakembert, írjatok, Istvánék ugyanis keresnek állandó embert. De nem csak karosszériást, szerelőt is.
Ez mondjuk egy külön bejegyzést is megérne egyszer, hogy egy ilyen jó nevű szerviznek milyen nehéz utánpótlást kinevelnie. Biztos köze van úgy általában a hazai foglalkoztatási közállapotaihoz. Számomra ugye ez azért is aggasztó, mert megígértem a fiaimnak, hogy még száz éves korában is meglesz az Állólámpás, így érthető módon szeretném biztosítva látni, hogy a következő hatvan évben is lesz szakértő szerelő az autóhoz.
Visszatérve az Állólámpásra, végül levizsgázott és most pénteken elindultam, hogy elhozom végre az autóm, a váltócsúszás ellenére is. Arra gondoltam, majd visszatérünk arra kicsit később. István azonban nem azért szerel Mercedest negyven éve, hogy az ilyesmit szó nélkül hagyja. Mikor meghallotta, mire készülök, azonnal lebeszélt róla, mondván, ezt a váltót most még érdemes volna esetleg felújítani, míg ha most elindulok vele, jó eséllyel akár kis idő elteltével is elnyíródhatnak a lamellák a váltóban és akkor biztosan váltót kell cserélni.
Úgyhogy jövő héten leveszik a váltót és István elviszi a tizenhetedik kerületbe, harminc évvel ezelőtti művezetőjéhez, az ismert automataváltó specialistához. A szmogriadó bevezetése miatt ma úgyis csak a nulláson tudtam volna autózni vele - nyugtatom magam. De ez persze nem igaz, mert egy vidéki túránál sem a gyerekeket, sem magamat, sem az autót nem örvendeztette volna meg ma jobban szinte semmi sem. Na jó, talán a fagyi. Indulunk is, sétálni, hátha adnak még valahol a Római parton. Szép vasárnapot!