Állólámpás Mercedes

Avagy hogyan lesz háromnullapont a hárompontnullából. Részletek hamarosan.

Az úgy volt, hogy a nejem választott magának egy használt Octáviat két éve, amibe beszámíttatta azt a nagyon jó állapotú full fapad Twingót, amit vettem neki, amivel én szaladgáltam leginkább, mert neki túl kicsi volt. Gondolom, hogy nem a 123-as kombi után, hanem csak úgy, a gyerekekkel, vásárolni, meg ilyesmi. A kombi Skoda, amit választott, egy tipikus no go volt: 395 ezer km, ex taxi; amúgy jó általános állapotban - elvégre termelő eszköz volt, nem hagyhatták leromlani, mert akkor nem termel, - 1,6 benzin/gáz, klíma, semmi különös, az az autó, amiben nem sajnálsz nyakig sáros gyerekeket hazahozni a Hajógyári szigetről. Namost ezzel járt majd két évet, közben kicsit még elhasználódottabb lett a belseje is, kapott egyet a jobb hátsó ajtó is, kicsit kartergázos is lett, pedig költöttünk is rá, nem is gyilkolta, dehát csak benne van 420 ezer kilométer, és hát nem Mercedesről beszélünk. Megérett a csere.

Mit vegyünk? Hetekig ment a gondolkodás, hahu nézegetés, mit vegyünk, mi mennyibe kerül, az összes szempont felsorolása és újra és újra átrágása, mindenki volt már itt: újabbat, drágábban? Régebbi, olcsóbban? Kombi? Fontos ez még? Nem. De nem baj. De az utca, ahova költözni készülünk, vacak, a faluba vezető útról nem is beszélve, akkor legyen terepjáró. Persze. De nem is rossz ötlet. Oké. Mit kell tudni a terepjárókról? Újabb két hét olvasgatás. Milyen típust szabad venni? Mennyibe kerül fenntartani? Kereskedőtől vegyük? Magánszemélytől? Be kellene számíttatni az Octaviat. Akkor kereskedőtől... stb.

Így telt el a nyár. Közben azért nyaraltunk is, sok helyen jártunk, sok szép élménnyel gazdagodtunk: Velence, olasz tengerpart, Szigetköz, kenuzás, Balaton, gödi Duna-part, igazán nem unatkoztunk, de bárhonnan is értünk haza, a régi Octavia kombi csak ott várt a ház előtt.

Egyszer - két hete talán, - megnéztem a hahu-n a Mercedes felhozatalt. (Előfordul néha, gondolom nem vagyok egyedül.) Mondom a nejemnek, kínlódunk itt, hogy milyen tisztességes autót vegyünk egy-másfél millióért, közben itt vannak ezek a jó kis 123-asok, őszintén, jól-rosszul karbantartva, 3-4-500 ezer forintért, akármelyikkel a világból kiautózol és még szép autóban is ülhetsz. Apropó szép. Hát, vegyes volt a kép. Nem mind volt szép. Nem is lelkesedett annyira az ötletért, bár azt elismerte, hogy a mi 123-as kombinkat (1983-ás 240 TD, silberdistel metallic, Schiebedach, 4 gang manual) nagyon megszerette. Aztán beállt/eltört az egyik dugattyú, és nagyon elkedvetlenedtünk, eladtuk, amit én azóta is bánok. Vissza a témához: nézzünk meg párat! Jó. Egyet néztünk meg végül, azt vezettük mindketten, benzin/gázos szentendrei autó volt, gázzal szépen ment, ereje is volt, benzinnel kicsit dadogott, de ezt azért gondolom lehetett volna kezelni, mindenesetre az lett a verdikt, hogy túl öreg. Harmincnyolc éves autó volt. Ez állítólag soknak számít. Nem vitatkoztam. Állt ott az eladó másik autója, egy 124-es, azt mondta (b. nejem), vegyünk akkor már inkább egy ilyent, ezek fiatalabbak, nem? De, fiatalabbak. Oké, nézzük meg.

Fiatal munkavállaló koromban, 97-99 között, az akkori munkahelyemen volt szerencsém egy akkor 5-6 éves 124-est, egy Mercedes-Benz 230E jelű autót vezetnem. Sötétkék, krém bőr belső, négy sebességes manuális sebességváltó, olyan volt, mint az álom. Nejem is emlékezett erre az autóra, ez volt az etalonunk. És újra leültünk a hahu elé. 5-600 ezer táján megjelentek vállalhatónak kinéző példányok, el is gondolkodtam egyiken másikon, terveztem is, hogy egy 200 kilométeres kanyarral megnéztünk kettőt-hármat, de aztán beugrott, (két friss, import előtt álló 124-es kombi kapcsán is, hogy hát ezeket még külföldön is meg kellene nézni, és ha már Európa, akkor német piac, és ott akkora (kell legyen) a kínálat, hogy tulajdonképpen á lá cart kellene tudni válogatni. Igy is lett.

Na de mit keressek? Dízelt? Hát nem is tudom. Persze, az öreg Mercedes mindig dízel, kerregjen, mondogatták Gazsiék mindig, de ez már egy másik éra, nem a 115-ösökben vagy a 123-asokban betegeskedő benzinmotorokról van szó. Akkor ein benziner kell nekünk. Beállítottam. Automatik getriebe, Tempomat, (ein lúd muss kövér sein) Klima Anlage, ABS, ennyi talán elég lesz. Az évjáratról Zsolt cikkéből tudjuk, hogy maximum 1992 lehet. Nézem, olvasom, árakat, felszereltséget, távolságokat méregetek, és ámulok a benziner 124-es felhozatalon, a patent belsőkön, a szép általános állapoton, a valósnak tűnő futásteljesítményeken. Es végül megakad a szemem egy autón. Ő lesz az - dobban a szívem. Mutatom a nejemnek, tetszik neki. 

Érthetetlen, miért nem jut el az üzemanyag a motorig. Berczik András kicserélte az összes szűrőt, miután kitakarította a tankot. A csövek nem annyira szűk keresztmetszetűek, hogy ott fennakadhatna valami... És mégis, megint ugyanaz a hiba, mint korábban. Letérdelt hát. Hat év alatt másodszor, bár az első nem is számít tkp, mert az hat év állás utáni ac pumpa membrán hiba volt, ami Gazsi szerint normális.
Várom a diagnózist Ürömről.

Elkészült az autó, egyedül az automata váltó rudazatának van kicsi híja, hogy tökéletes legyen, úgyhogy mehetek érte - jött a hír hétfőn reggel Szigetszentmiklósról, a Dinnyés István szervizéből. El is mentem érte, kétszer is, de az állólámpás kifogott rajtunk, úgyhogy még mindig ott van.

Az üzemanyag ellátással volt a probléma, ami miatt már egyszer megállt István alatt, ami után egyszer már kitisztították az üzemanyagcsöveket és a szűrőket is, de úgy tűnik még valami koszt kapott fel valahonnan... Szerencsére ma sikerült elhárítani a hibát, újabb adag gumitörmelék és kosz távozott a rendszerból, úgyhogy az a mondás, ha reggel is indul, jöhetek érte. Kulcs, forgalmi kikészítve, a reggel indulásra készülve alszom ma el.

Némi frusztrációval vegyes elégedettséggel írom e sorokat, mert nagyon szerettem volna már autózni. Végül azonban meg kellett hajolnom Dinnyés István szakmai érvei előtt, s úgy döntöttem, belevágunk a nem is tudom hányadik felvonásba.De kezdjük az elején.

Ott hagytam el, hogy a kvázi motorfelújításra augusztus-szeptember fordulóján kerül sor. Ez végül a szervizben feltorlódott munkák miatt szeptember közepére csúszott, de rendben megtörtént. A motor visszaszerelése előtt a homloklemezt  is lekezeltettem, hogy oda ne kelljen visszamenni (egy valamikor teljes felújításig?) így azzal a jó érzéssel nyugtáztam ezt az etapot, hogy a motortérben minden rendben lesz egy darabig.

Akkor átvettük telefonon, hogy mi kell a vizsgához: a fékek és a bal hátsó lámpa letestelésének a javítása. Kivittem két bontott hátsó lámpát, amiből pont a bal hátsó kuka volt sajnos, mert letörtek a felfogatásai, de Istvánék előtúrtak egyet nekem a műhelyből, a fékeket megjáratták, s végre a rögzítőfékem is jó lett.

Aztán kiszaladtam közben még egyszer Szigetszentmiklósra egy csomagtartó kédergumival is, mert már azt is régen cserélni kellett volna. Istvánnal azt beszéltük, hogy mivel a padlólemez ezt sajnos megsínylette, (konkrétan átrohadt) kijavítják azt is. Ehhez már csak egy jó karosszériás kellene. Úgyhogy ha tudtok jó szakembert, írjatok, Istvánék ugyanis keresnek állandó embert. De nem csak karosszériást, szerelőt is. 



Ez mondjuk egy külön bejegyzést is megérne egyszer, hogy egy ilyen jó nevű szerviznek milyen nehéz utánpótlást kinevelnie. Biztos köze van úgy általában a hazai foglalkoztatási közállapotaihoz. Számomra ugye ez azért is aggasztó, mert megígértem a fiaimnak, hogy még száz éves korában is meglesz az Állólámpás, így érthető módon szeretném biztosítva látni, hogy a következő hatvan évben is lesz szakértő szerelő az autóhoz.



Visszatérve az Állólámpásra, végül levizsgázott és most pénteken elindultam, hogy elhozom végre az autóm, a váltócsúszás ellenére is. Arra gondoltam, majd visszatérünk arra kicsit később. István azonban nem azért szerel Mercedest negyven éve, hogy az ilyesmit szó nélkül hagyja. Mikor meghallotta, mire készülök, azonnal lebeszélt róla, mondván, ezt a váltót most még érdemes volna esetleg felújítani, míg ha most elindulok vele, jó eséllyel akár kis idő elteltével is elnyíródhatnak a lamellák a váltóban és akkor biztosan váltót kell cserélni.

Úgyhogy jövő héten leveszik a váltót és István elviszi a tizenhetedik kerületbe, harminc évvel ezelőtti művezetőjéhez, az ismert automataváltó specialistához. A szmogriadó bevezetése miatt ma úgyis csak a nulláson tudtam volna autózni vele - nyugtatom magam. De ez persze nem igaz, mert egy vidéki túránál sem a gyerekeket, sem magamat, sem az autót nem örvendeztette volna meg ma jobban szinte semmi sem. Na jó, talán a fagyi. Indulunk is, sétálni, hátha adnak még valahol a Római parton. Szép vasárnapot!

Az Állólámpást Berczik András vitte el Dinnyés István szigetszentmiklósi műhelyébe. Az autóm már egy jó ideje Andrásnál volt, és ezer apróságot meg is csinált rajta, de az olajfolyással jobbnak látta Istvánékhoz fordulni. András sem lát ki a munkából, Istvánék is tele vannak melóval, így beletelt egy kis időbe, mire jött a telefon, hogy jöjjek átbeszélni a dolgokat. Ez kissé baljóslatúan hangzott, és nem véltelenül. A következőket tudtam meg. Leszedték az adagolót, hogy lássák, ott folyik-e. Nem ott folyt. Megnézték a láncot, látták, lóg, kicserélték. Még mindig lógott. Ugyanannyit. Ekkor kivették a motort.



Tegnap újra beszéltem Dinnyés Istvánnal, és elmondattam vele újra, hogy jól értsem, mi is történt, s hogyan jutottunk el a főtengely felújításhoz. Mert az lett. Amikor kint volt a motor és elkezdték vizsgálni, kiderült, hogy a főtengelyen lévő megmunkálás, az az ék, ami azt hivatott szolgálni, hogy a lánckereket csak egyféleképpen lehessen felrakni, el van nyíródva. Ettől a főtengely nem tudta helyesen megtájolni a főtengely végén lévő tárcsát, így a fokbeosztás elcsúszott, el volt tolódva 5-6 fokkal. Talán észlelni lehetett (kellett?) volna a főtengely fogaskerék cserélésekor négy éve, de István azt is mondta, hogy negyven év alatt talán ha három  ilyen esetre emlékszik, szóval ez szerencsére ritka.



Viszont mivel a főtengelyt emiatt ki kellett venni, a megbontáskor hamar fény derült a főtengely csapágyak állapotára, és hát nem néztek ki jól. El voltak kopva, a főtengely lötyögött, és mivel nincs az a tömítés, ami az ilyen kóválygást ki tudja egyenlíteni, ráadásul ezek már öregek is voltak, a motorból emiatt folyt az olaj. A motorfolyásnak tehát végső soron a főtengely illesztési baja volt az oka, amely részben a főtengelycsapágyak kopása miatt, részben a tömítések előregedése miatt állt elő. 



Ahogy az lenni szokott, most is az egyik dolog hozta magával a másikat, viszont most, hogy újak a csapágyak, újak a tömítések. és a főtengely is felújításra került, (a hengerekhez, mivel nem volt rájuk panasz, nem nyúltunk,) összerakását követően lesz egy kvázi felújított motorom. Még két hét, mivel István jókezű - és hozzáértő - szerelője jövő héten nyaral. Reméljük kipihenten jön vissza, nevettünk össze Istvánnal, megemlékezve a régi mondásról, miszerint pénteken elkészült autót nem szabad venni.

Olyankor mérgeskedik az ember, főleg, ha nem csak úgy csöpög, hanem rendesen. Az én motoromból mióta megvettem, kisebb-nagyobb mennyiségben folyt az olaj, és nem tudtunk rájönni, honnan, miért. Nagyobb lélegzetvételű feltárásra pedig - sajnos - nem került sor. Illetve, dehogynem. Hihetetlen, de már négy éve, hogy Karesz Viszen kicserélte a lánckerekeket és a vezérműláncot is. Na akkor kellett volna gyanút fognom, amikor is a csere után - három új és egy használt, de jó állapotú lánckerékkel és új lánccal is lógott a lánc. Akkor kellett volna tovább firtatni a dolgot. De a 7-8 fok még épp jó, mondtuk, és a dolog annyiban maradt.

Namost a helyzet az, hogy az olaj meg csak folyt és folyt. Rövid pihenőkön keveset, hosszabb állásokkor többet eresztett, és nem jöttünk rá. Csiszoltuk G.-val a szelepfedelet, cseréltünk résolajcsövet, takarítottuk a blokkot, hogy lássuk, még honnan jön, de csak nem jöttünk rá.

Karesz a lánccsere akalmával az adagolót is beállíttatta emberével, onnan sem nagyon folyhatott. Felmerült, a főtengely is, persze, de csak félve és remegő térdekkel beszéltünk róla, hogy nehogy valósággá váljon. Haha. Pedig ott volt a baj! De erre már csak Szigetszentmiklóson Dinnyés István Mercedes szervízében derült fény.

Ma ebéd közben az Állólámpásra terelődött a szó. Miközben beszéltünk, jutott eszembe, hogy ma van négy éve hogy megvettem.
Ma van a szülinapja! - mondtam. A gyerekek rögtön el is énekelték a "Boldog szülinapot" kezdetűt. (Egy taktus halászjutkásat, majd magukat helyesbítve a rendeset.) Utána elszaladtak papírért és mire visszaértem a pollenszűrő cseréből ezt rajzolták.
Mit is mondjak...? Édesek. :)

A legkisebb ötlete volt. Ő azt kérte, hogy rajzoljam le neki (elölről,) és majd ő kiszínezi. A két nagynak megtetszett az ötlet. Ők egyedül dolgoztak.

Remélem Állólámpásom hamar hazatér a szervizből. Olajfolyás (motorból) és automata váltó. Kicsit izgulok is.

Felteszem az év legégetőbb kérdését.
Nem számítok nagy vitára, de azért bízom benne, hogy valami kikerekedik belőle.

Melyik hosszabb, a Langversion, vagy a Leichenwagen?

(A képek forrása a Wikipédia: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Mercedes_W115_Lang.JPG és http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/00/MB_W115_200D_Pilato_RIP_1975_01.jpg)

Szomorú nap ez a mai. Beszéltem Károllyal, nincsenek jó híreim. Az első hengernek annyi, nulla a kompresszió, a henger fala összekarcolva. Károly szerint megfőtt. De haladjunk sorjában.

A múltkori karbantartós posztból valamiért kimaradt, hogy a szerelőm a hűtőt is kicserélte. Szemmel láthatóan tákolt volt és kétségtelen, hogy valamelyest eresztette a folyadékot. Kapott a kombi egy másikat, nem tökéleteset, de jót. Ehhez képest pénteken a pálya melletti pihenőben két liter folyadékot kellett utána tölteni, miután valamilyen fura hang után a hőfok jelző elkezdett meredeken emelkedni, amire a nejem félreállt és felhívott, hogy mi legyen. 

Lehet, hogy csak mert ezután lassan ment a kombi, mindenesetre a hőmérséklet stabilizálódni látszott, a traktorhang maradt, a csattogó dugó meg gázolajban fürödve gravírozni kezdte az egyes henger falát. Ez alapján én a hűtőt okolom, hogy a kánikulában elengedte a közeget, amitől a motor túlhevült, amitől az egyes megszorult, majd valami törött, de mitől és miért hirtelen kezdett el ingadozni a hőmérséklet?

Akárhogy is történt, most van egy motorhibás kombim. És nagyon rossz a kedvem. Legszívesebben eladnám így, ahogy van...

Ez a hét így sikerült. Először lemerült az akksim a belvárosban. Nem először fordul elő, hogy letérdel, pont most két éves, elvileg eddig kellett bírnia, ehhez képest már tavaly télen töltőn volt kábé nettó két hetet. Szerencsére a bátyám épp indult haza, odagurult, töltöttük kicsit, beindult, és azóta is indít rendesen. Felmerül a kérdés, vegyek-e új akkumulátort. Valószínűleg nem fogok, ennek okáról később.

Aztán tegnap egy tárgyalásra mentem és a Corvin sétánynál, mikor felszíni parkolót kerestem (hiba volt) félreálltam, hogy visszaszaladjak a sarokig, megnézni a táblát, mert nem láttam, mi is volt rajta, szabad-e parkolni, szóval félreállok, kiszállok, elindulok, majd hallom, hogy valaki nekitolat egy autónak, zörög a rendszám, mint a fene. Az állólámpás az, gondolom, megfordulok (igazából kaptam vissza egyből a fejem, a testem alig tudta követni,) és tényleg. Nekem jött a vonóhorgos tranzit.

Egyetlen szerencsém, hogy tele volt (a Tranzit) IKEA katalógussal és annyira leült, hogy a vonóhorog a köténylemezemet ütötte meg, a kasztnija meg a rendszámtáblámon hagyott valami nyomot. Visszamegyek, nézem, mi baj esett, megtaláltam hamar, mérlegelem, hogy sírjak-e, vagy most mi van, de végül úgy éreztem, két év alatt egy bal tükör (szemét cserbenhagyó!) letörése és most ez a koccanás nem az a kártörténet, ami fölött a kardomba kellene dőlnöm. Persze ha azt nézzük, hogy a felújított óra még mindig tízezren innen van, és előtt sem mentem vele két-háromezernél többet, ahhoz képest sok a két esemény. Mindegy, ez van. Több is veszett Mohácsnál, ugye.

Aztán ma reggel a nejem és a gyerekek elindultak a kombival a Balatonra. Két órával később csörög a telefonom, felveszem és megtudom, hogy 110-nél hirtelen belassult a kombi, elkezdett ugrálni a hőfokjelző, és traktorhangja lett. Leállósávban állnak. Onnan menjetek el, mondom és a következő pihenőnél nézzen hűtővizet. Pár perc múlva két liter víz betöltése után továbbmennek, a traktorhang marad. Mikor odaérnek 30 km-rel később, meghallgatom a telefonon keresztül a motort, csattog rendesen. Mi a franc lehet? Leszakadt valamelyik dugattyú - vizionálom a legrosszabbat, majd, miután megtudom, hogy víz nem hiányzik és a ventilátor is pörög, letesszük, és már hívom is Kareszt, (milyen jó is most, hogy a Balatonhoz közel lakik!) és megbeszéljük, hogy a kocsi még ma este hatig átkerül hozzá, diagnózisra és javításra.

Hát itt tartunk most. Még jó, hogy tegnap vettem az asszonynak egy új kocsit.

Amikor megvettem az állólámpást nem tűnt fel, de pár hónap múlva azért elkezdett zavarni, hogy az ülés háttámlája oda van: a jobb oldala nem tartotta a hátam. Szerencsére nem vagyok az a „hátratekerem az ülést és félig fekve vezetek” típus, így a többi, magasabb prioritású feladat mögé soroltam ezt a kérdést. A combom alatt is éreztem valami rugót, ami viszont hosszabb utakon komolyan kezdett zavarni, így volt idő, mikor amúgy nagypapa módra kispárnával használtam az autóm.

A 123-as kombit már tavaly kellett volna adjusztálni ezzel-azzal, de ez (nem annyira érdeklődés, mint inkább) pénz hiányában elmaradt. Persze a muszáj dolgokat megcsináltuk, írtam róla, hogy vízpumpát cseréltünk, kapott olaj- és szűrő cserét, új gyertyákat, de sem a motorral, sem a futóművekkel, sem a lengéscsillapítókkal nem foglalkoztam. 

Páran tudjuk, aki még nem tudná, annak most elmesélem, hogy ettől még egy átlagos, vagy annál kicsit rosszabb állapotú Mercedes még évekig megy, de ettől én még restelltem a dolgot, úgyhogy idén mindenképpen komolyabban akartam foglalkozni mindkét autóval. De talán a kombival jobban. (Persze nem. De.)

Az állólámpásról az előző bejegyzésekben kiderült, hogy gyári szelephézagokkal a gyárinál jobb fogyasztási adatokkal büszkélkedhet, a kombiról pedig ezekben a percekben derül ki az igazság. De haladjunk sorjában.

A hibalista hosszú volt. A hátsó, szintezős lengéscsillapító eresztette az olajat, mióta megvettem, plusz kanyarban majd elesett az autó tőle, a fék kezdett nyikorogni, sőt, az utolsó napokban a pedál is beesett, alig fogott, gyanítható volt egy tárcsa csere is, az egyik hátsó csapágy énekelt, kormányösszekötő gömbfejek cserére szorultak, egy motortartó bakot cserélni kellett, üzemanyag- és olajszűrőket cserélni kellett, a motorolajat is természetesen, a légszűrőt csak tisztítani, ez a motor is kapott egy szelepállítást, 4 új Ate fékbetétet, hátsó tárcsa kicserélve, kerékagycsapágyak zsírzása, kényelmi funkció: jobb első ajtó zárjának újralamellázása, hogy nyitható legyen kívülről a kulccsal. Munkadíjjal együtt háromezer-ötszáz forint híján egy százast hagytam ott, de megérte. Már mikor érte mentem szebben járt a motor - hallom a hangján, jó a fülem, és később a városi fogyasztásán is érezni lehetett. Mérni nem sikerült még, mert az érvágás után arra már nem maradt tehetség, de majd ma... 

A szintezős hátsó lengéscsillapítókkal az lett, hogy a szerelőm megígérte, hogy felújíttat kettőt és amikor az megérkezik pár óra alatt kicseréli. Erre egy hónapot kellett várnom és persze a ma reggeli balatoni túra előtti napra maradt a dolog. De sikerült, a szerelőtől hazafelé pályán is, városban is teszteltem ide-oda rángatás közben, hosszú autópálya felhajtón, kisebb-nagyobb lassabb-gyorsabb városi kanyarodás közben a kombit és érezhető a különbség, habár nem volt olcsó. Az ATF folyadékkal együtt, egy ötszázas híján hatvanba fájt a mutatvány, ebből a két felújított gyári lengéscsillapító volt negyven. Emberünk a felújítást egy biotech tisztaságú, tökéletesen felszerelt Bilstein márkaszervíz színvonalú egységben végezte a Mercedeses körökben méltán hátsó szintezős lengéscsillapító felújítás mekkájaként ismert Dömsöd mezővárosban. Bilstein alapanyagokat felhasználva, tökéletes minőségben - állítja szerelőm és nincs okom kételkedni szavaiban. Lehet kapni ilyen lengéscsillapítót egyébként utángyártottban is, a szerelőm nem kicsi kedvezményével ötvenötért darabját. Ahhoz képest a húsz pro stück baráti. És jó. Hát így.

És akkor még mindig nem foglalkoztam semmit a kasztnival, sem a két első üléssel. Ez utóbbit mondjuk már lebeszéltem, hogy felújítjuk, meg gumiabroncsokat is veszek három gyári méretűt (egyet pótkeréknek). Ott a hátsó csapágy, ami rossz, nyikorog elölről valami kormányzásnál, vacakolnak (értsd: nem működnek) az elektromos ablakok elől, vissza kéne alakítani manuálisra, újra kell ragasztani a kéderekre a szövetet, kicserélni a biztonsági öveket, keríteni jobb állapotú szőnyegeket... Sose lesz vége, tudom. De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy a mostani költéssel - a kasztnitól és az egyebektől függetlenül - újra évekig használható lett az autónk: 1983 Mercedes-Benz 240TD egy igazi Lifestyle-kombi.

Mire befejeztem a posztot, megérkezett az infó a fogyasztásról. 213,8 km, zömmel autópályán, (110km/h utazóval) balatonparti benzinkúton 16,84 literrel újra tele tankolva 7,88-as fogyasztás jön ki. Szerintem nem rossz egy 29 éves dízelmotortól. Szerinted?

Hétvégén túráztunk egy rövidet. Előtte öt napig városi használatban volt az autó. Az új városi fogyasztás 9,3 liter. 4,2 litert javult. :)

Tavasszal eljött az ideje, hogy olajat, szűrőket cseréljek az állólámpáson. Mivel a 13,5 literes fogyasztással sem voltam teljesen elégedett és az olajat is eresztette a motor, szakemberhez fordultam.

András huszonéve szerel Mercedest. Állítólag elbontott kábé kétszáz állólámást. Ezt nem tudom, így van-e, tény azonban, hogy nem nagyon van olyan alkatrész, amit ne tudna feltúrni bontott, jó állapotú formában a raktárából.

Elvittem tehát az autót és mikor másnap érte mentem, meghallgathattam az ilyenkor már szokásos kiselőadását az elvégzett munkákról. Az olajcseréről nem volt sok mondanivalója. Az esővíz levezető zseb javításáról annál több. Ezt mintegy mellékesen említettem neki, de elég nagy projekt lett belőle. Megfoltozta, anélkül, hogy megbontotta volna, ami ugye arra utal, hogy nem teljesen gyári megoldást alkalmazott, tehát nem rekonstruált, hanem elhárított. Előtte tisztességesen megkérdezte, hogy nem OT-zni akarok az autóval, mert akkor az olcsóbb, de ahhoz nem jó, viszont bevált megoldást alkalmazza - mondta.

A szelepfedél kapott egy új tömítést, amit G. tavaly belerakott, kidobtuk, és reméltük, abbamarad az olajfolyás. Sajnos nem így lett.

A magas fogyasztásra több jel is utalt. Először is a pénztárcám lapossága, ugye. Aztán a fehér füst, ami jelezte, hogy több üzemanyag jut a rendszerbe, mint amennyit el tud égetni a motor. Ezen kívül nem is indult el szépen a motor már egy ideje. Mikor erről beszélgettünk, András akkurátusan elmondta, hogy az üzemanyagrendszernek különböző elemei vannak és milyen sorrendben kell, érdemes végig menni rajtuk. A szelephézag állítással javasolta kezdeni. Ebben is maradtunk.

Mikor a beállításhoz értünk, elvitt a műhely oldalához, ahol egy bontott állólámpa motor merengett magában a múlt dicsőségén és elmutogatta nekem a szelepeket, és elmagyarázta, miért fontos hogy jól legyenek beállítva és hogyan kell beállítani őket. Tette mindezt pusztán azért, hogy legyen mihez hasonlítanom azokat az állapotokat, amiket ő talált a szelepek beállításakor. Rövidre fogva: nagyon szitkozódott, mert teljesen rosszul álltak, gyakorlatilag néhol nem is volt hézag. Aki ért hozzá, tudja, mit jelent ez, aki nem, annak elég annyit érteni belőle, hogy nemhogy az égés nem volt közel sem tökéletes, de tkp. tönkremehetett volna tőle a motor, azaz a szelepek.

Mikor beindítottuk a motort, a különbséget ha nem is zongorázni, de eldobolni mindenképpen el lehetett. Nekem speciel zenei hallásom is van hozzá, tényleg hallani lehetett a különbséget. Egyértelműen szebben, egyenletesebben járt a motor.

Fizettem, eljöttem, használtam és heteken keresztül az volt az érzésem, hogy kevesebbet fogyaszt most az autó. A hétvégén aztán egy négyszáz kilométeres túrán le is mértem. Budapest - Alcsút - Székesfehérvár - Fonyód - Balatonakarattya - Budapest, végig főúton, azaz autópályán nem, párszor megeresztve a lovakat 120-130 km/óráig is, de általában inkább jó nyolcvanas-kilencvenes tempóval, az elején és a végén kis városi közlekedéssel. A fogyasztás 8,2 literre jött ki. 

Jó kis túra volt.

 Várom a megfejtéseket a kommentekben.