A 123-as kombit már tavaly kellett volna adjusztálni ezzel-azzal, de ez (nem annyira érdeklődés, mint inkább) pénz hiányában elmaradt. Persze a muszáj dolgokat megcsináltuk, írtam róla, hogy vízpumpát cseréltünk, kapott olaj- és szűrő cserét, új gyertyákat, de sem a motorral, sem a futóművekkel, sem a lengéscsillapítókkal nem foglalkoztam.
Páran tudjuk, aki még nem tudná, annak most elmesélem, hogy ettől még egy átlagos, vagy annál kicsit rosszabb állapotú Mercedes még évekig megy, de ettől én még restelltem a dolgot, úgyhogy idén mindenképpen komolyabban akartam foglalkozni mindkét autóval. De talán a kombival jobban. (Persze nem. De.)
Az állólámpásról az előző bejegyzésekben kiderült, hogy gyári szelephézagokkal a gyárinál jobb fogyasztási adatokkal büszkélkedhet, a kombiról pedig ezekben a percekben derül ki az igazság. De haladjunk sorjában.
A hibalista hosszú volt. A hátsó, szintezős lengéscsillapító eresztette az olajat, mióta megvettem, plusz kanyarban majd elesett az autó tőle, a fék kezdett nyikorogni, sőt, az utolsó napokban a pedál is beesett, alig fogott, gyanítható volt egy tárcsa csere is, az egyik hátsó csapágy énekelt, kormányösszekötő gömbfejek cserére szorultak, egy motortartó bakot cserélni kellett, üzemanyag- és olajszűrőket cserélni kellett, a motorolajat is természetesen, a légszűrőt csak tisztítani, ez a motor is kapott egy szelepállítást, 4 új Ate fékbetétet, hátsó tárcsa kicserélve, kerékagycsapágyak zsírzása, kényelmi funkció: jobb első ajtó zárjának újralamellázása, hogy nyitható legyen kívülről a kulccsal. Munkadíjjal együtt háromezer-ötszáz forint híján egy százast hagytam ott, de megérte. Már mikor érte mentem szebben járt a motor - hallom a hangján, jó a fülem, és később a városi fogyasztásán is érezni lehetett. Mérni nem sikerült még, mert az érvágás után arra már nem maradt tehetség, de majd ma...
A szintezős hátsó lengéscsillapítókkal az lett, hogy a szerelőm megígérte, hogy felújíttat kettőt és amikor az megérkezik pár óra alatt kicseréli. Erre egy hónapot kellett várnom és persze a ma reggeli balatoni túra előtti napra maradt a dolog. De sikerült, a szerelőtől hazafelé pályán is, városban is teszteltem ide-oda rángatás közben, hosszú autópálya felhajtón, kisebb-nagyobb lassabb-gyorsabb városi kanyarodás közben a kombit és érezhető a különbség, habár nem volt olcsó. Az ATF folyadékkal együtt, egy ötszázas híján hatvanba fájt a mutatvány, ebből a két felújított gyári lengéscsillapító volt negyven. Emberünk a felújítást egy biotech tisztaságú, tökéletesen felszerelt Bilstein márkaszervíz színvonalú egységben végezte a Mercedeses körökben méltán hátsó szintezős lengéscsillapító felújítás mekkájaként ismert Dömsöd mezővárosban. Bilstein alapanyagokat felhasználva, tökéletes minőségben - állítja szerelőm és nincs okom kételkedni szavaiban. Lehet kapni ilyen lengéscsillapítót egyébként utángyártottban is, a szerelőm nem kicsi kedvezményével ötvenötért darabját. Ahhoz képest a húsz pro stück baráti. És jó. Hát így.
És akkor még mindig nem foglalkoztam semmit a kasztnival, sem a két első üléssel. Ez utóbbit mondjuk már lebeszéltem, hogy felújítjuk, meg gumiabroncsokat is veszek három gyári méretűt (egyet pótkeréknek). Ott a hátsó csapágy, ami rossz, nyikorog elölről valami kormányzásnál, vacakolnak (értsd: nem működnek) az elektromos ablakok elől, vissza kéne alakítani manuálisra, újra kell ragasztani a kéderekre a szövetet, kicserélni a biztonsági öveket, keríteni jobb állapotú szőnyegeket... Sose lesz vége, tudom. De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy a mostani költéssel - a kasztnitól és az egyebektől függetlenül - újra évekig használható lett az autónk: 1983 Mercedes-Benz 240TD egy igazi Lifestyle-kombi.
Mire befejeztem a posztot, megérkezett az infó a fogyasztásról. 213,8 km, zömmel autópályán, (110km/h utazóval) balatonparti benzinkúton 16,84 literrel újra tele tankolva 7,88-as fogyasztás jön ki. Szerintem nem rossz egy 29 éves dízelmotortól. Szerinted?
