Hát igen, valószínűleg elgurultak a gyógyszereim.

Mentségemre legyen mondva, szinte minden elemét meg tudom magyarázni a döntésnek. Egyesével is és együttesen is racionálisnak mondható döntést hoztam. Hoztunk, mert a nejem is részt vett benne. Kicsit azért puhítottam. Nem olyan sokat, csak olyan 4-5 héten át naponta, kétnaponta szóba hozva a dolgot. A végére már olyan sokszor mondtam el az érveket és ellenérveket, hogy meggyőződésemmé vált: nem is dönthetünk másképpen, értelmetlen volna.

Ja, hogy mi is ez a döntés? Ha a címből nem derült volna ki, vettem még egy Mercedest.

Elgurultak a gyógyszerek, persze, csak épp nem most, hanem már jó régen, amikor egy olyan track-re állt rá az agyam, ami évek óta megakadályozza, hogy hosszútávú érdekeinket a rövid távú körülményeink alá rendeljem. Ez most messzire vezetne, ha teljesen kibontanám, ezért ezt most nem is teszem; a lényeg, hogy értelmetlennek találtam volna "olcsó" népautó (S-sel kezdődik a neve) lényegében ugyanolyan drága névrevételét, amikor szerethető Mercedes is vásárolható ugyanolyan összegért. Persze lehetnek érvek mindkét irányba, vannak is, nyilván, de én már ültem mindkét típusban eleget ahhoz, hogy el tudjam dönteni, melyikben látnám szívesen a családot.

A vásárlásról külön bejegyzésben kívánok majd megemlékezni, itt most az új autóról még csak annyit jegyzek meg, hogy a W115 limuzin hossza 4680 mm, így a maradék 4724 mm-ből könnyedén kitalálható, milyen autót is vettem pontosan. A helyes megfejtők között értékes tesztvezetést sorsolok ki.