Egy öreg autón mindíg van mit lakatolni. A hatvanas-hetvenes években készült autók anyagát még nem védték modern eljárásokkal, így akár pár év alatt komoly rozsdásodás indulhatott meg a karosszéria rejtett zugaiban, különösebb sérülések összeszedése nélkül is.
Erre a legjobb példa az állólámpás Mercedes sárvédője, ahol is az első kerekek (műanyag védőburkolatok híján) akadálytalanul verik fel az útról a csapadékot, sarat, latyakot az első lámpatestek bilijének és a sárvédő tetjének a találkozásánál igen hegyes szögben találkozó lemezek közé. Itt aztán a szutyok megtelepszik, és ha a gondos gazda nem tisztítja ki innen, a leülepedett kosz már egészen enyhén nedves időben is újra megszívja magát, és állandó nedvességével folyamatosan rothasztja a lemezeket.
Az én autómon jó pár évvel ezelőtt utángyártott sárvédők kerültek a gyáriak helyére. Na ezekkel a sárvédőkkel pont ez történt. Szerencsére megkaptam az autóval az eredeti sárvédőket is, így - javításuk után - ezek kerültek vissza az autóra.
Cserélni kellett mindkét küszöböt, óriás lyukakat találtunk a bal oldalon a taposónál és a tűzfalon, a jobb taposón csak egy kisebbet, cserélni kellett a jobb hátsó kerékjárati ívet (külső-belső) is.
Még így is maradt javítani való: bal hátsó sárvédő elem oldalról sérült, (neki tolattak,) szerencsére alig látszik, jobb első ajtó alja már elkezdett rohadni, erősen javítani, vagy inkább cserélni kellene egy jobb állapotúra, meg még pár apróság és mire leghamarabb tavasszal újra nekilátunk, a lista minden bizonnyal bővülni fog.
Most a fényezőnél van az autó, elvileg holnap reggel már el is hozzuk. Utána összeszerelés, állófék javítás, próbakörök gyors egymásutánban még mindíg holnap, mert holnapután reggel időpontunk van a vizsgaállomáson és jól szeretnénk szerepelni.
Anyagilag a lakatolás és a fényezés visel meg legjobban, de majd csak a vizsga utánig, mert a friss vizsgát követően utam előbb-utóbb az okmányirodába Visz, ahol súlyos érvágás vár majd rám. A 3.0 ugyanis illetékre lefordítva nem olcsó mulatság.
