Bár nem szóltam róla senkinek, azért olvassák a blogomat, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy szeptember végén üzenetet kaptam az egyik olvasótól, miszerint az üléshuzathoz kapott gyári utángyártott anyag érdekelné őt frissen vásárolt autójához.
Ráadásul a jelentkező cserét ajánlott fel, ami több szempontból is előnyős lehet mindkettőnk számára. Azt írja, nekem adná az üléshuzatait, én meg adjam neki az enyémeket, meg a szövetet, így ő készíttethet felújítottat hibátlant, én meg az enyémekből kibontott szövettel javítani tudom az ő huzatait.
Hogy mik az előnyök? Teljesen nyilvánvaló: nekem javított, de jó állapotú üléseim lesznek viszonylag olcsón, ő meg hozzájut a szövethez, amit nem talál sehol és vadonatúj üléshuzata lesz.
Nekem most amúgy sincs keretem ilyen nagy lélegzetvételű kárpitos projektre, a szövet meg nem a szekrényemben lapul (esetleg évekig), hanem egy élő Mercedest díszít majd.
Óvtak is a cserétől, hogy a szövet ára, meg hozzájutni, és jó-e ez nekem így, mert mi van ha mégis újat akarok majd, de engem, (mint általában) a greater good érdekel. Az értékeket meg majd lehet egyeztetni és leboltolni - veterán Mercisek egymás közt, - de közben haladjunk és segítsük egymást.
