Ahogy megjöttek a hideg reggelek, 23-as kombink első reggeli tevékenysége a krágokás lett, mely jelenség egyből jelezte, hogy a tél nem fog elmúlni önindító felújítás nélkül.
A legtöbb 23-asban Bosch önindító van, ami jól csengő márka ugyan, ezek az önindítók azonban súlyos tervezési malőr miatt gyakorlatilag kivétel nélkül mind elromlanak idővel. A felújítást egyetlen emberre szabad csak bízni, az árfolyam a baj nagyságától függően 15 és 20 pénz körül mozog. Tehát kell pénzmag a felújításra, kell két nap, amíg az autó áll, kell egy akna, ahonnan kényelmesen le lehet szerelni az önindítót (ha az imbuszcsavarok nincsenek berohadva,) és már mehet is a felújítás.
Szerda délután felvittem kombinkat G-hez, és megkértem, vegye le az önindítót, és bár magam akartam elvinni másnap reggel, mivel egy munka Salzburgba szólított ezért megkértem G.-t, hogy ő vigye el reggel a szakemberhez. Már visszafelé Linz magasságában jött az sms, hogy az önindító kuka, a mester el sem kezdte felsorolni, mi mibe kerülne a felújítás során, akkora a baj. Jó hír is érkezett: van egy felújított önindítója, amit 25 pénzért megszámít nekem. Ezt a darabot a saját fiának újította fel, mikor ilyen autója volt; az autó már nincs meg, az önindító meg ott állt a polcon, ha akarom, az enyém. Viccel? Hogy kell-e az önindító felújító szakember által a saját fiának felújított önindítója? Persze, hogy kell.
Reggel megyek érte.
