A frissen feltöltött akkumulátor a jó meleg fürdőszobában töltötte az éjszakát. Apámtól este hoztam el, és egyértelmű volt, hogy a házban alszik. Éjjel -11 volt az alja, reggelre már csak -8 fok volt, amikor kimentem, és a 23-as kombi, (a karbantartás diadala!) simán elindult. Igazából csak egyszer akartam izzítani, de elsőre túl hamar engedtem vissza a kulcsot, mikor nem kapta még el, ezért még egy pár másodpercet ráizzítottam, majd a hideg miatt kicsit tovább tekerve másodikra simán, ahogy kell. Jó érzés volt, na.
G.-vel még este megbeszéltem, hogy reggel kilencre jövök érte, de a hideg miatt, meg lapátolni is kellett, meg tankolni is, ebből fél tíz lett. Egyből indultunk vissza hozzánk. Útközben, nem messze tőlünk, beugrottunk egy szervízbe, hogy megkérdezzük, használhatnánk-e az emelőjüket megy az imbusz készletüket az önindító levételéhez, de nemet mondtak. Telefonon megkérdeztem volna egy havert, de pont elugrott valahová, és közben hazaértünk, gondoltam majd visszahívom, ha beraktuk az akksit.
Kihozom az akksit, közben a nejem a gyerekekkel indult sétálni, a srácok már kint voltak a kertben, még mindíg -7 fok, szánkó a kézben, arcuk piros, mi G.-vel a Mercedesen matatunk, ő a jéggé fagyott havat piszkálja lefele az oldaláról, én az akksit rakom a helyére, majd beülök, hogy G. is meghallgathassa az önindítót. Izzítok, (a lámpa hetykén világít a gyújtáskapcsoló melletti résen kifelé, mivel már megint kihullott az izzó a műszerből,) majd miután a visszajelző lámpa elaludt (jó 75 másodperc, danke Herr Zuzán,) indítózok, és a várt vvö-vvö helyett az önindító bátran nekivágott a távnak, és tekerte és tekerte és tekerte, és a motor prüszkölt és forgott és nem indult el. Tekertem még, a motor tovább prüszkölt és továbbra sem indult és az önindító még mindíg tekerte, nem is rosszul.
Az önindítónak semmi baja! Persze ez túlzás, de azért messze van még attól, hogy azonnali hatállyal fel kelljen újítani. De akkor miért nem indul el? Két hete, mikor Salznurgban voltam, a nejem lemerítette az akksit a sok próbálkozással, mást, ugye, nem tehetett, próbálta. Másnap reggel nekem sem indult, a sok mínuszban éjszaka nem állt talpra az akksi magától, nem is csoda. Akkor azt gondoltam, hogy ha a lemerült akksira egy járó motorú másikról rábikázva sem indul el, akkor rossz az önindítója. Következtetésem helytelen volt. G. közben letette a telefont. (Valakinek a -7 fokban az volt a problémája a Mercijével, hogy nem megy a műszerfalvilágítása... boldog ember...) Odalépett a motorhoz, levette a kesztyűjét, megfogta egyenként a gyertyákat, majd közölte, hogy a leghátsó tök hideg, és a másik négyből is csak egy forró, a többi éppen csak. Ezek szerint az izzítás tökéletlensége miatt nem indult el. A hideg gyertya biztosan kuka, a másik három, amelyik langy, inkább szintén, az ötödik éppen jó lenne, de hát akkor már nyilván veszünk bele öt újat.
G. telefonon beszerzi az infókat, Bosch 6 rugó körül pro stück, Beru pár száz forinttal olcsóbb, akkor már inkább a Bosch, nem ér annyit az a pár száz. Megrendeljük telefonon, azzal, hogy nemsokára jövünk. Kipakolom az autóból a provizórikus Standheizung-ot, és beviszem a házba a hajszárítóval együtt, a hosszabbító visszatekeredik a meggyfára és a viilanyórára, bezárom a házat és indulunk.
(Az állófűtésről, régi szívügyemről, lesz itt még szó szerintem külön is, most csak annyit, hogy reggel, mielőtt elindultam G.-ért, beraktam a bal egyes lábterébe egy elektromos fűtő ventillátort, hogy mire jövünk, leolvadjon a hó és jég, és ne a -10 fokos ülésen kelljen próbálkozni. Azt nem tudom, mennyire hatékony ez a házilagos fajta állófűtés, de teljesen célravezetőnek bizonyult.)
Még felugrottunk G.-ékhez pár szerszámért, majd irány a város, egy haver munkahelyére igyekeztünk, ahol fütött(!) műhelyben fogunk dolgozni. Egy gond van csak a helyszínnel: a műhelyt két ház között egy nem egész három méter széles havas, jeges közepes lejtőn lehet megközelíteni. Nem a lefelé úttól tartottunk, persze. Odaértünk, kicsit dumáltunk, nemsokára elmúlt dél, és a Unix-os futár már meg is hozta az első adag gyertyát. Volt nekik öt a gép szerint, de a központi raktárban csak négyet találtak, ezt délre igazolták vissza és hozták is, és még egyet ígértekm ezt du. kettőre igazolták vissza, de végül nem kaptuk meg.
G. nekilátott szétszedni a soros izzításomat, közben ment a duma meg a sztorizgatások Lacival, a műhelyfőnökkel. Én egy darabig néztem, aztán kezdett felderengeni előttem a most vagy soha. Ott voltunk ugyanis egy (a Mercedes otthonos melege után) elsőre hidegnek tűnő, valójában legalább plusz 10, talán 15 fokot tudó, minden létező autószereléshez szükséges szerszámmal felszerelt garázsban, és egyszer csak leesett, hogy ha most nem ugrok neki az elmaradásaimnak, akkor azok tavaszig már nem is lesznek megcsinálva. Utcán, mínuszban, hóban-fagyban nem áll neki ilyesminek az ember. Úgyhogy, bár nem készültem rá, végül autószerelős napom lett.
Először is az izzítórelét akartam a helyére visszacsavarozni. Az utóbbi pár hónapot lógva töltötte; először azért, mert csupaszon, doboza nélkül manuálisan tudtam kapcsolva tartani, hogy izzítson, mivel ugye rossz volt az időzítő modulja, amit aztán december elején megjavíttattam Zuzánnál, az utóbbi pár hetet meg azért, mert az utcán, a hidegben nem bírtam rávenni magam, hogy hanyatt feküdjek a küszöbön és megkeressem a konzolt, amihez rögzítve volt. Na itt most pont ez következett.
Mivel nem kifejezetten szerelős ruhában voltam, először óvatosan közelítettem a problémához: lebontottam a műszerfal alatti borítást, majd megpróbáltam úgy guggolni és közben előre hajolni és közben alulról felfelé nézni a műszerfal alá, hogy ne is legyek koszos, meg lássam is, amit kell. Nem ment. Erről aztán eszembe jutott az a nem túl szalonképes mondás, miszerint nem lehet egyszerre b...ni is meg szüznek is maradni, úgyhogy fogtam magam és ahogy kell odafeküdtem hanyatt a küszöbre, vállaim az enyhén hólés szőnyegen, itt most szerelés van, kérem, nem lehet lacafacázni. A konzol meg is lett, majd rövid próbálgatás után azt is kitaláltam, milyen irányban volt elhelyezve rajta a relé. A relére egy stekkerrel egy kisujjnyi vastag kábelköteg megy, ez adta meg az irányt. Kerestem a műhelyben egy tizes kulcsot, az enyémet kivettem a csomagtartóból, a hatlapfejű csavar és az anyája a két ülés közti konzolban utaztak már egy ideje, most a helyükre kerültek.
A relé után a levegőt felfelé irányító vízszintes csúszkát akartam megjavítani, mert pár hete elkezdett kifejezetten nehezen járni a pályáján. Ennek a mechanikájához viszont csak oldalról lehet hozzáférni, alulról nem, vagy csak a komplett középkonzol lebontása árán. Mivel az izzítás visszajelző izzó is kicsúszott a műszerből, kiműtöttem a műszerfalból a műszercsoportot, de előbb kivettem a kormányból a középső gumit, dugókulccsal kioldottam az anyát és levettem a kormánykereket, hogy több helyem legyen.
A műszercsoport nehezen indult el kifelé. Nem egyszerű kivenni: paszentosan van bent és egy erős gumicsík fut végig az oldalán, ami a műszerfalon kialakított vájúba pattan, ha a helyére kerül, ahonnan aztán nehéz kimozdítani. Hátulról, (a műszerfal alulról, de a bal oldali levegőbeömlő nyíláshoz futó porszívócső fölött elérve a műszercsoport hátsó falát,) kell tolni, közben a peremét fogva kintről húzni kell, miközben bele van kötve, (tehát visszatartja) a manométer, a kilométeróra spirál, a világítás, az izzításvisszajelző, (kivéve ha kiesik,) és az említett csúszkák háttérvilágításához vezető két üvegszál.
Mikor kint volt, a manométer kivételével kikötöttem mindent, és a mműszercsoportot balra félrefordítva ráültettem az indexkarra és egyúttal felakasztottam a műszerfal felső peremére, hogy jól hozzáférjek a műszerfal belsejéhez.
Először a lötyögő kormányrudat rögzítettem. Ez a műszerfal alján keresztbe futó (merevítő funkcíót is betöltő konzolhoz van rögzítve két csavarral, az enyémben csak az egyik volt a helyén, a másikat a gyújtáskapcsoló cseréjekor nem raktam vissza, most pótoltam.
Ezután elkezdtem ismerkedni a fűtés és a levegő szabályozásáért felelős mechanikával. Hamar kiderült, hogy annak a csúszkának a mechanikája, amelyik akad, a másik oldalon dolgozik, amihez a kesztyűtartót kell kiszerelni. Ez utóbbit öt patent és a zár nyelvét megtartó fémet rögzítő két csavar tartja a helyén. A csavarokat marokcsavarhúzóval oldottam, a patentok közepét pedig szintén csavarhúzóval toltam be, hogy ki tudjam emelni őket. G. óvott a lépéstől, mondván, ezek el szoktak tűnni aztán az autó résein. Muszáj volt, kivettem őket. Az ötből első blikkre négy tűnt el nyomtalanul. Később találtam még egyet a műszerfal alatti konzolban, majd még később még egyet hirtelen megláttam leesve a szőnyegen, amit hatszor ki-be-ide-oda hajtottam már korábban, hogy hátha ott vannak, nyilván később hullott ki a műszerfalból, majd, mikor már összeraktam mident, hirtelen kiesett még egy valahonnan, de hogy honnan, az rejtély maradt.
Szóval, mikor a kesztyűtartó is kint volt, már két oldalról tudtam tanulmányozni a mechanikát, majd rövid helyzetértékelést követően bezsíroztam minden elérhető bovdent a műszerfalban és a motortérben. Ezután átmozgattam a csúszkákat és amikor elégedett voltam már a járásukkal, befejezettnek nyilvánítottam a műveletet.
Ezután visszaszereltem a kesztyűtartót, helyére kerültek a műszerfal alsó borításai mindkét oldalon, beraktam a műszercsoportot a helyére, de még nem illesztettem be teljesen, felszereltem a kormányt, és visszaragasztottam a jobb oldali műszer peremét, amit már jó régen csak egy ponton fogott a ragasztó, csak idő kérdése volt, hogy mikor enged el teljesen. Ez ma volt, kiszereléskor. Az izzításvisszajelző foglalatára egy tesa vászonszalagot ragasztottam, hogy a helyére szoruljon és ne essen ki többet.
Kiszedtem a jobb oldali műszerből azt az izzót, amelyikhez az üvegszálak futnak, mert kiégett, ezért nem került vissza a pontos helyére a műszercsoport, majd csak az izzó potlása után fog csak. Kiváncsi vagyok, ha kicserélem, utána meglátom-e a parázslást a csúszkák mögött.
Mikor mindennel megvoltam, és minden szerszámot a helyére raktunk, jöhetett a kitolatás a jeges-havas emelkedőn, de ez is megvolt simán, ebben a friss hó is segített. Laci az ebédre rendelt pizzán kívűl nem volt hajlandó fizetséget elfogadni, G. is csak minimális díjat számított fel, azt is, mint mondta, mikor hazavittem, csak a vízhólyag miatt, amit a gyertyák kiszerelésekor szerzett.
Lett négy új Bosch hurkos izzítóm, és az egyetlen reggel is teljesítővel együtt a fűtött műhelyben simán indult az autó. Mikor hazaértem, akkor is. A kérdés, hogy ha most kimennék a -10-be, akkor is indulna-e. Ezt reggel derítem ki, és majd megírom.
Apám telefonált este. Megkérdezte, hogy mi van a Mercedesekkel. Konkrétan helytelenítette, hogy megvettem őket, most meg, hogy bevonódott az akksi töltésekkel, mintha kezdene érdeklődővé válni. Azt tudom, hogy nem puszta udvariasságból kérdezett rá. Lehet, hogy mégis tetszik neki is a Mercedes? Vagy csak szeintimentalizálódik?
.jpg)
