Az internet, az internetes fórumok ma már az információforrások egyik legfontosabbikává nőtték ki magukat, ez ennek az utóbbi pár évnek az egyik nagy konklúziója. A fogyasztók egyre nagyobb része – bármit is fogyaszt, - körülnéz a neten és mielőtt döntést hoz, tájékozódik. Na és mit keres? A terméket gyártó vállalkozás saját információit? Részben, igen, de talán ma már gyakoribb, hogy mielőtt az ember bármi más paraméternek utánanézne, körülnéz a fórumokban: ki mit mond, mi az általános vélemény az adott termékről. Hiszen minek választanám ki a Gugli találati listájából és minek olvasnám el X gyártó Y termékének Z jelű altípusának leírását, ha a legtöbb fogyasztótárs, a peer-ek, egyöntetűen elutasítják, hiteles, életszagú sztorikkal alátámasztva az Y termék Z sorozatát? Legalább is szerintem így jár el az, akinek az internet előfizetése mellett esze is van.
Így vettem én is állólámpás Mercedest. Elolvastam amit a témában lehetett, levontam a következtetéseket, körülnéztem a piacon és nem vettem 23-as Mercit, pedig már majdnem elszántam magam.
A hosszúra nyúlt bevezetés lényege, hogy az ember ma már előbb hisz az ismeretlen, vicces/egyszerű/érthetetlen nick mögé bújt, anonim kommentelőnek, mint a vállalati marketingesek által nyomatott prospektus-kommunikációnak. Ha bárki nyitott szemmel jár a neten, bárhol felismerheti ezt. Talán az egyik legtriviálisabb hely a magyar neten, ahol elég egyszerű felismerni ezt a jelenséget, a Totalcar Népítélet fóruma, ahol bárki feltöltheti az autójáról alkotott véleményét. Az oldalon senkinek nem fűződik semmilyen érdeke a szépítgetéshez, nincs ok takargatni a valót, ezért általában véve hitelesnek tekinthetők az itt található információk. Ha valakit érdekel, hogy mit gondolnak a többiek, illetve még inkább: milyen tapasztalatuk van másoknak egy adott gépjármű típusról, itt megtudhatja. A tájékozottság pedig sok bosszúságtól óv meg, és jó sok pénz megspórolását eredményezheti.
Amikor a nyáron elhatároztam, hogy veszek egy öreg Mercedest, első dolgom volt, hogy felszántottam keresztbe és kasul a magyar internetet a fellelhető információkért. Több dologra is kíváncsi voltam. Nem fontossági sorrendben: milyen állapotú autókat lehet kapni, mennyiért, melyiknek milyen típushibái vannak, ezek mennyire orvosolhatóak, hol lehet alkatrészekhez jutni és mennyiért, milyen üzemeltetési költségekkel lehet számolni, hol van jó szerelő, stb. Az első hely, ahol válaszokat találtam a kérdéseimre a fórumok voltak. Találtam többet is: a 123-ashoz és a 124-eshez, az állólámpáshoz, az újabbakhoz, a Mercedes-Benz autókhoz általában, és persze ott van a Népítélet, ahol pár hét leforgása alatt az összes (!) bejegyzést elolvastam a 123-as Mercikről. Később az állóllámpásokról írottakat is.
Fontos forrás volt még a Wikipedia, ahol angol és német nyelven, meg persze most már néha magyarul is, sok fontos és jó infó található. Ebben persze a Google a legnagyobb segítség. Aztán vannak ezek a blogok. A blogokat sokáig magam sem tudtam hová tenni, végül úgy találtam, hogy ez egy afféle modern eszköz az önkifejezésre, aminek több járulékos haszna is lehet, miközben jellemzően nem árt senkinek. Gondoltam is, hogy egyszer majd kipróbálom és én is írok egy blogot. LOL (Én egyébként naplózom vele az élményeimet, hogy ne merüljenek feledésbe a történtek.)
Az öreg Mercedes témakörben szerintem az egyik legtöbbet olvasott blog a belsőségen található. Itt több autós újságíró is szakértelemmel, elképesztően élvezetes stílusban, szeretettel ír az öreg Mercedesekről, az elmúlt pár évben rengeteg olvasót szerezve ezzel. Talán még nagyobb eredmény, (persze nem állnak rendelkezésre pontos adatsorok, de azért azt gondolom,) hogy szerintem emberek azért szánták rá magukat végül a már régóta vágyott autó megvásárlására, mert ezek az emberek ilyen szeretettel, átéléssel és jól írnak a típusról. És persze jókat.
Pontos adatok nincsenek a többiekről, magamról viszont pont el tudom mondani, hogy én biztosan e miatt vettem Mercedest, sőt, még azt is meg tudom mondani, hogy nagyjából mikor dőlt ez el, bár nekem eltartott pár hónapig, mire rájöttem, hogy a dolog eldőlt.
Idén tavasszal történt valami a magyar interneten, amit a szakzsargon talán egyszerűen úgy fogalmazna meg: hype. A hájp [a görög hiperbola szóból származó angol kifejezés, jelentése: trükk, felfordulás, médiafelhajtás. Gyorsan kigugliztam…] azonban önmagában nem meséli el mi is történt, ráadásul a szó sem jelent semmit a legtöbbünk számára, ezért leírom kicsit bővebben is. Egy újságíró megírt egy sztorit, az olvasók elolvasták, kommentjeiket elolvasták az újságíró főnökei, az újságíró és a kollégái pedig kicsit szakmailag, kicsit emberi reakciókból kifolyólag úgy döntöttek, hogy kell ez a cirkusz a népnek, és megadták azt. A teljes sztorit elolvashatják a neten, itt kezdődik. Ami a mi szempontunkból érdekes itt és most ebből, az annyi, hogy a sztori, ami ebből kikerekedett, heteken keresztül megmozgatott és lekötött tízezreket 2010-ben, választási évben, mindentől és mindenkitől függetlenül. Mit mond ez nekünk? Hát csak azt, hogy egy jó sztori közösséget képes építeni és van még remény.
Ha az embernek van egy öreg Mercedes-e, akkor van egy jó sztorija is. Ha két ilyen ember találkozik, ott már minimum két jó sztori van, de jellemzően inkább két tucat, és kész is a közösség. És mindegy, hogy az egyik gépész, a másik asztalos vagy karosszériás, fényező, kukás, menedzser, ügyvéd, futár, eladó, villanyszerelő, tanár, diák, bölcsész, tud, vagy nem tud autót szerelni, esetleg életében nem tudott maga meglazítani egy csavart; nem, ezek nem számítanak. A sztori számít, meg a gép, a szerkezet, a forma iránti tisztelet, szeretet.
Annak a több ezer embernek, aki végig követte a sztorit, kommentjeivel buzdította a szereplőket, együtt szurkolt az expedíció sikeréért olyan élményben volt része, ami egyszerre felemelő és inspiráló. Kiderült, hogy közösséghez tartozni jó, önzetlenül szurkolni a másiknak jó, segíteni a másikat jó, a másik örömében osztozni jó. Szerintem minden napra kellene egy ilyen élmény mindenkinek.
Nekem, bár írtam, hogy már jó régen eldöntöttem, egyszer veszek egy Mercedest, végül az idén tavasszal történtek adták meg azt a végő lökést, amely a vásárláshoz vezetett. Egyszerűen akartam magamnak az átélt élményt nap mint nap. A vásárlás előkészítése során szerzett új barátaimnak köszönhetően aztán nem csak jól tudtam vásárolni, de naponta kapok felbecsülhetetlen értékű segítséget szaktudás, alkatrészek és munkavégzés formájában.
A majom ugrása olyan jól sikerült, hogy a gyengélkedő családi kombi helyett közben vettem még egy Mercedest, és az összes kisebb-nagyobb (anyagi és tényleges) szívás, minusz sok fokban szerelés, egyszerre két üzemképtelen öreg dízel birtokosaként gyaloglás/békávézás ellenére és egyben pont ezek miatt is, egy percig sem bánom e döntéseimet, amelyek eredményeképp, ha most kinézek, két esztétikus öreg vasat látok a ház előtt.
Lehet, hogy el kell adnom az állólámpást, ha így lesz, biztos megsiratom, tán még a blogot is eltemetem. Az elmúlt hat hónap viszont biztos, hogy velem marad, sőt, a fiaim pont elég nagyok már hozzá, hogy kis szerencsével őket is éppen megfertőzöm az öreg Merci szeretetével. Mivel az ember időt és energiát arra szán, amit fontosnak tart, nem nehéz belátni, hogy ha el is adom az autót, csak rajtam múlik, (és nem fog sokáig,) hogy mikor leszek újra egy büszke Állólámpás Mercedes gazdája.
Az új évre azt kívánom, hogy mindenki találja meg a maga Állólámpás Mercedes-ét! Boldog új évet mindannyiunknak!
