Ahogyan korábban jeleztem, a 23-as kombi vízpumpája megadta magát. Viszonylag komoly mennyiségű hűtőfolyadékot veszítettem vele járó motor mellett, ami - nem nehéz belátni, - sokáig nem fenntartható állapot. Ezért aztán kicseréltük. .jpg)
Akadt G.-éktől bontott vízpumpa is, de nem volt túl bizalomgerjesztő állapotban, s mivel az utángyártottak ára az elérhető kedvezményekkel csökkentve már nem sokkal haladta meg a bontott darab árát, az új mellett döntöttünk.
A művelet helyszínéül ugyanazt a műhelyt választottuk, ahol az állólámpa izzítógyertyáit cseréltük a múltkor. Laci és G. pillanatok alatt lebontották a hűtő csöveit, kieresztették egy ládába a hűtőközeget, (nem olt benne sok, aznap már nem töltöttem bele, arra az egy útra,) és a hűtő már kint is volt.
Ez után hűtőventillátor leszerel, és már ott is voltunk a vízpumpánál. Csavarok megold, majd rövid kalapálás után a kezünkben a darab. 
Elég lötyögősen járt. A Unix-túl kapott Hepu márkájú vízpumpa - új lévén - sokkal patentabb mozgást mutatott kézbe véve.
Az összeszerelés is hamar megvolt, közben Lacitól kaptam egy új szelepet a bal egyesbe, mert valamiért 0,8 bar-ra esett a nyomás a kerékben; azóta sem, köszönöm!
Közben kiporszívóztam az autót. (A gyereküléseket direkt kiraktam otthon e miatt és elhoztam a porszívónkat is.) Mivel óvodajáratban van a kombi, reggelenként az óvodások vidáman majszolják a hátsó ülésen a reggelijüket, ezért aztán hamar összegyűlik az üléseikben, a hátsüó ülésen és környékén egy kisebb veknire elegendő péksütemény-törmelék.
Mikor mindennel megvoltunk, még leszedük a bal hátsó ajtó kárpitot, hogy felderítsük, a zár behúzó egység szelepe-e az oka annak, hogy ezen az ajtón a központi zár vákuumja nem húzza le a gombot. A szelep jó volt, a jelenség maradt; összeraktuk azzal, hogy ennek majd egy külön szerelőnapot kell szentelnünk.
Laci megint nem fogadott el pénzt; erre majd azért kitaláliok valamit idővel, mert ez így nem lesz jó. G. sem kért sokat, így az egész történetet alkatrészestűl, fagyállóstúl, munkadíjastúl megúsztam egy huszasból, ami nagyon jól esett. Csak ismételni tudom magam: ennyi pénzből ilyen autókban ülni...! Elképesztő, mi?
A művelet sikeres volt, a hűtőközeg azóta bennt marad a rendszerben, minimálisat kellett utánatölteni, ahogy kilégtelenítette magát a rendszer pár nap alatt, így hát újra finom melegben autózunk.
Közben feltűnt egy szponzor a láthatáron, így szép állólámpásomat nemsokára a Balaton déli partja felé láthatja robogni a figyelmes szemlélő... Utána járunk annak a rejtélynek a hármas előkamrában, és kicseréljük a lánckerekeket, hogy a motorhoz a következő két-háromszázezer kilométerben már ne nagyon kelljen hozzányúlni.
Lehet mondani, hogy hülye vagyok, hogy mindent meg akarok csináltatni egy eladás alatt álló autón, de azt gondolom, hogy lesz majd, aki értékelni fogja, amilyen állapotokat sikerült kihoznunk az autóból. Aki ért hozzá, azért, aki meg nem ért hozzá, az meg pont azért. Egy harmincötéves Mercedes szerintem nem az a kategória, ahol az ember eladás esetén, (bármilyen okból is kerül arra sor,) megpróbál elsunnyogni egy olajcserét, vagy egy esetleg elsőre nem szembetűnő hibát.
Ki mit gondol erről, írja meg kommentben!
