Hónapok óta hallgatom (nyár óta, pontosabban, mióta megvettem a Mercedest,) hogy majd elmész a Kareszhoz, majd ő végigsimogatja a motort és majd meglátod, milyen lesz utána, zongorázni lehet majd a különbséget.

Fenntartásokkal kezeltem először a hallottakat, hogy hát persze, biztos jó szerelő, én is olvastam már róla sok jót a neten, bizonyos Mercedeses írásokban rendszeres szereplő.

Aztán hittem is, nem is, amiket mondtak, meg próbáltam elképzelni, mi vár rám majd Viszen. Tegnap voltam lent.

Írtam korábban, hogy a motorral nem voltam elégedett. Ment, nem gyorsult, füstölt, sokat fogyasztott. És folyt belőle az olaj. A váltó olaj és a szűrő is csereérett, ki tudja szűrőt mikor cseréltek benne, olajat meg csak úgy ráöntöttünk. Vezérműlánc, szelepfedél tömítés szerepeltek még a listán.

Alkatrészt az Unixnál akartam venni hétfőn, de valamit átlogisztikáztak a hétvégén, így nem tudtak kiszolgálni, ezért a Bárdinál rendeltem, a siófoki boltjukba, hogy ne kelljen lemondanom a túrát. Reggel korán felkeltem szépen, elgurultam Siófokra, fél nyolckor a nyitáskor benyitottam a boltba és szépen megvettem mindent: a szelepfedéltömítést, a váltó szűrőt, tömítést, a karter tömítést, (vettem még ablaktörlő lapátokat is). A váltóolaj már nálam volt, a vezérműláncot, motorolajat Karesz vette meg.

Bár még életemben nem jártam Viszen, elsőre megtaláltam a címet és fél kilenc előtt pár perccel behajtottam Karesz kertjébe. Bemutatkozás, hát ez lenne az, emeljük csak fel! Felemelte az új emelőjével. Aláálltunk. Úgy elkezdte dícsérni a kocsit, hogy komolyan fontolgattam, elpiruljak-e. Dagadt a keblem a büszkeségtől. Nagyon hetyke, szép az alja, ez is jó, az is jó, hát folyik az olaj fentről, igen. Nagyon jó véleménnyel volt az autóról. Én meg vigyorogtam. 

Megjelent Margó. Hozott pálinkát. Frissen készült körte. Finom volt. 48 fok. Kicsit tegyél még hozzá... Több gyümölcs íze legyen! - így Karesz. Margó el, öt perc múlva kaptam két pirítóst, meg egy teát, közben Karesz elkezdte leereszteni az olajat.

Fáradtolaj a hordóban, tömítés és szűrő csere. Közben kiderül, hogy az olajszűrő előszűrője, amit Karesz bimetálnak hív, (valódi nevét még nyomozom,) egy műanyag kettős tárcsa és az olajszűrő előszűrőjeként funkcionál, hiányzik. Karesz nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében értekezik a szerelőről, aki nem tudván, honnan eshetett le, elhajította és nem pótolta, ráadásul az olajszűrő házának peremét is összegyűrte a felrakásakor. Én hasonló modorban kontrázok. Teljes az összhang. Na innen folyhatott is az olaj. Ez az alkatrész majd másfél centi vastag, szerintetek mennyire hiányzik egy ilyen alkatrész a rendszerből? Elképesztő...

Közben a váltoolaj is lecsorgott, szűrője kicserélve, minden vissza a helyére, autó leereszt.

Időközben körbe nyálcsorgatok egy 3.0-t a kertben, mellette egy 230.6, mindkettő a sorsa jobbra fordulását várja, a tulajdonosuk itt támasztotta le őket pár éve, karosszériájukon patina, moha, kosz és a folyamatban lévő enyészet, de még így is gusztusos darabok.

Ebéd előtt már gyümölcsösebb ízű lett a pálinka, a leves és a hagymás vér is nagyon jó volt, Margó házi csörögéje pedig majd megszólalt, olyan finom volt. Jóllakottan nagyot diskuráltam a háziakkal a közállapotokról, oktakásügyről, miegymásról. Tudjátok: az élet, a világmindenség, meg minden.

A délutáni etap a porlasztókkal indult. Itt rendesen szitkozódtunk, még jobban, mint az olajszűrő előszűrő hiányán. Az öt porlasztóban négyféle porlasztócsúcsot találtunk, egyiket sem belevalót. Ez nem olyan fontos ám, á, dehogy. Csak éppen minden motorhoz megadja a gyár, hogy milyen való bele, hogy a megfelelő szögben és a megfelelő mennyiségű üzemanyagot porlassza a porlasztó az égéstérbe. Valószínűleg véletlenül adják meg, melyik motorba milyet kell tenni, aki beleberhelte (mert nem szerelve volt: berhelve,) ezért nem kellett hogy figyelmet fordítson rá, hogy miket is rak bele.

A porlasztócsúcsok aljait és a porlasztó alját sem kell síkba csiszolni (benzintől nedves finom csiszolóvásznon akár egy percig is eltart,) mert az teljesen felesleges, hiszen úgy nem csöpögne bele az amúgy tökéletlenül porlasztó, hiszen nem belevaló porlasztócsúcsokkal működő motor égésterébe további, el nem porlasztott üzemanyag, tovább "javítva" ezzel az égést. E helyett a portlasztó menetére érdemes rátekerni valami teflont, hogy kifelé ne folyjon annyi üzemanyag, mert az fontos. Az égés az nem fontos.

Szóval most szívesen ideírnám, amit Karesszal elmondtunk, de szerencsére az indulat már elszállt, rövid sem lenne, meg rondán is mutatna egy-két szó...

A vezérműlánc csere sajnos tartogatott meglepetéseket. Ott kezdődik, hogy az első henger felső holtpontjánál a jelnél megállított bezérműtengelynél megnéztük lent hány fokot mutat. Ugye nyolc foknál cserélni kell a vezérműláncot. Na most ez tizennégy fokot mutatott. Karesz készen volt, még nem is látott ilyet, azt mondta. OK. Csere. Utána tudta a nyolc fokot, amiből sajnos az következik, hogy a levett lánc annyit nyúlt már, hogy elkezdte megenni a fogaskerekeket. Mivel azok csúnyán megkoptak, most majd tönkreteszik az új, gyári (22 pénz) vezérműláncomat, és oda lesz a motor, vezérlés.A három szükséges fogaskerék együtt valami hetven pénz, de legalább le kell hozzá bontani újra mindent, szelepfedelestűl, adagolóstúl, hűtőstűl, tényleg, mindent. De jó! És ez állítólag egy felújított motor, amiben 85 ezer kilóméter van. (Igaz, mióta megvettem, azóta is, mert nem tekeri, csak ritkán, akkor is csak pár száz métert.)

A fentiek alapján egy alkalmatlan, nemtörődöm, hányaveti, hozzánemértő és/vagy rosszindulatú szerelő által rosszul megjavított/karbantartott/felújított motorról beszélünk, ami mindennek ellenére működik, Karesznek hála tegnap óta sokkal szebben jár, a hangja is szebb, megjöttek a lovak is, lett némi gyorsulás, a különbség ég és föld.

Mentünk próbakört, Karesz megint odavolt az autótól, nagyon tetszett neki. (De ... jó! Micsoda fuómű van ezen! De ... szépen megy!) Látszott rajta, (már mikor beindítottuk,) hogy imádja amit csinál. jó volt nézni. Szar a hangja, mi? Milyen szar a hangja! Percekig csak ezt lehetett hallani tőle.

Még haza kellett autóznom, úgyhogy könnyű vacsora után búcsúztam, kaptam egy zacskó almát Margótól, a gyerekeimnek küldte ismeretlenül.

Maradtam volna még, jó volt ott lenni náluk. És nem csak azért, mert az ember általában közel akar lenni a tudás forrásához. Karesz hozzáértése, tudása és a hangulat, Margó, a vendéglátásuk, a műhely...  így együtt olyan atmoszférát teremt, hogy az ember otthon érzi magát, az idő megáll, és szívesen ott maradnál pár hónapig, amíg apránként, minden nap haladva valamit, teljesen rendbe nem hozzátok az autót, közben beszélgettek, isteni étkek tűnnek fel az asztalon, az idő telik, ... és tudod, hogy ide vissza-visszatérsz majd, ha erre jársz, beugrasz akkor, is, ha autód állapota nem indokolja.

A legkomolyabban mondom, sok embernek jót tenne egy veterán Mercedes és egy pár nap Viszen, terápiás céllal.

A hazafelé út eseménytelen volt: a harmincötéves Mercedes csendesen tette a dolgát, 120-as utazójával morzsolta a távot. Én közben azon gondolkodtam, vajon az életben megtalálja-e mindenki az örömét valamiben, mint Karesz a munkájában, vagy én most ebben az öreg Merciben.