Mikor megvettem az autót konstatáltam, hogy a gyújtáskapcsolóba néha nem egyszerű bedugni a kulcsot. A három közül két gyárinak tűnőt könnyebben, egy másolt kulcsot nehezebben lehetett elfordítani is. Egyszer majd ezzel is foglalkozni kell - gondoltam. Ez az idő persze hamarabb és sokkal váratlanabbul érkezett el, mint arra számítani lehetett.
Múlt héten szombaton délelőtt a nejem elvitte az autót egy pár órára. Koradélután hazaért, leparkolt a ház előtt, és nem számolt be semmi rendkívüliről, sőt, utólagos faggatásomra sem tudott ilyenről számot adni. Mégis, mikor nem sokkal később beültem, és megpróbáltam bedugni a kulcsot a gyújtáskapcsolóba, nem jártam sikerrel. A gyújtáskapcsoló lamellái elérkezettnek látták az időt, hogy tematizálják a következő egy hetemet.
A zárakról, lamellákról nem sokat tudok, annyit azonban rögtön gondoltam, hogy ez itt most nem lesz egyszerű: a kormányzárat ugyanis csak úgy lehet oldani, ha elfordítjuk a kulcsot, amit most még teljesen a helyére csúsztatni sem sikerült.
Telefonáltam egyet-kettőt, de mindenki azt mondta, hogy muszáj játszanom a kulcsokkal, hátha rá lehet venni valahogyan a lamellákat, hogy engedjenek. Így hát a délután egy részét és az estét az autóban ülve töltöttem, és addig próbálgattam elfordítani a kulcsot, míg a kézfejem izmai be nem görcsöltek. Sikertelenül.
A vasárnap sem hozott megoldást, a hétfő reggel pedig megmutatta, hogy nálam nagyobb tapasztalattal bíró Mercedeses barátom sem tud mit kezdeni a problémával.
Kedden délután három óra alatt szétbontottuk a műszerfalat: kiszereltük az műszercsoportot, megoldottunk minden csavart a kormányoszlop és a gyújtáskapcsoló környékén, meg a műszerfal alján, hátha, de nem sikerült kivenni a gyújtákapcsoltót, sem kivenni a kormányzárból.
Szerdán nem volt időm foglalkozni a problémával, csütörtökön viszont előkerült egy Makita fúró és a spiáter nem tudott ellenálni. Kifúrtam a cilindert, így a zár alját már csavarhúzóval el tudtam fordítani. Igaz, gyanúsan körbeforgott (kicsivel korábban csipesszel ki is szedtem egy rugóval egybeépített nyelvet,) viszont sikerült kivennem a kormányzárból. Ez után egy tükör segítségével a műszerfalon a műszercsoport helyén tátongó nyílásban tanulmányoztam a helyzetet, a barátaimtól kapott két gyújtáskapcsolón pedig a működést és a szerkezet anatómiáját.
A kritikai gondolkodás diadalaként rövid probálkozás után, anyai nagyapám egyik hetven éves csavarhúzójából hidegen kovácsolt célszerszám segítségével sikerült kivennem a helyéről a tönkrement, szétfúrt gyújtáskapcsolót.
Mint említettem korábban, az én autóm kasztnija egy 230.4, tehát lánykorában benzines volt, viszont a 3.0 motor beépítése igényelte a dízelek vákuumos leállítását, amit a gyújtáskapcsoló cseréjével, de a nélkül is meg lehet oldani. A dízeleknél a gyújtáskapcsoló eltér a benzinesekéitől, és tovább bonyolítja a helyzetet, hogy kulcsos indítás/leállítás a Mercedesnél először pont a 3.0-nál volt, majd a 23-as Mercedeseknél, de a 115-ös dízelek zöménél még ún. csúzlival ment az indítás, bár erről én keveset tudok, hiszen az én autómban a benzines gyújtáskapcsoló maradt bent és a vákuumos leállítást valahol a motortérben hekkelték hozzá. A lényeg, hogy a szétfúrt helyett egy benzines gyújtáskapcsolót kellett szereznem.
Telefonon beszéltem három-négy emberrel, akikről tudtam, hogy vannak alkatrészeik és megpróbáltam megtudni az árakat, hogy feltéképezzem a lehetőségeimet. Hogy rövidre fogjam, végül péntek reggel kaptam egy benzines öntvényt a cilinderrel, de a kapcsoló rész nélkül, és nem volt hozzá kucsl sem, majd koradélután a másik helyen kaptam volna egy benzineset, amihez az eredeti tulajnál meg lett volna a kulcs, viszont mivel nekem egykulcsos volt eddig az autó és ezt szerettem volna meg is őrizni, végül a reggel kapott cucc átlamellázása mellett döntöttünk. A lamellázást végző srác még délután meg is csinálta a munkát, este negyed nyolckor már a kezemben is volt, olyan szépen járt, mintha új lenne. Így hát szombaton reggel elkezdhettem az összerakást.
Az összeszerelés jól haladt, bár egy ponton megállt bennem az ütő, mivel a kapcsoló rész bakelitje megadta magát és egyszerűen levált az öntvényről, ráadásul letörés közben elkezdte tekerni az önindítót, de közben az akksival is csinált valamit, mert egyre lassabban és nehezebben tekerte, majd meg is halt. Az egyik kapott 23-asénak hitt (de 116-os, a kormányoszlop felé eső nyúlványa rövidebb) gyújtáskapcsolóról leszerelt kapcsoló szerencsére pont ugyanilyen volt, ezzel ezt is megoldottam, összeraktam. A műszercsoport házát közben megtisztítottam, majd a helyére illesztettem félszeműen, mivel a kilóméterórát elküldtem barátommal javítani: nem tekerte a számlálót.
Összeszerelés közben kétszer próbáltam beindítani, mindkétszer sikerrel. Mikor kész lettem, az akksi nem vitte a motort. ??? Bikázás után járattam egy kicsit, utána újra indította. Érdekes. Jól megérdemelt ebédszünet következett.
Délután még pár csavart a helyére raktam, majd egy hét szünet után újra autóztam egy jó harminc kilométert életem eddigi legjobb autójával. Közben feszítette mellemet a büszkeség: ezt én raktam össze, megértettem, átláttam a problémákat és sikeresen összeszereltem az autómat. Nem semmi; nem hiába iskoláztattak a szüleim. :)
