Eredetileg 124-est akartam venni, de az internet hangos volt a nagyságrendekkel megbízhatóbbnak tartott 23-asok dícséretével, így ezek felé kezdtem kacsintgatni, majd a hazai állományt látva lebeszéltem magam a vásárlásról, de erről már írtam. Aztán megvettem az állólámpást, és nem gondoltam, hogy a közeljövőben újra felmerül a probléma. Tévedtem.
Családi autónk az elmúlt három és fél évben a körbe zárt villám jelű autógyár egyik kombija volt. 2004-es svájci import, (óra visszateker,) majd első hazai tulajdonosa dr. Idős Bácsi után egy kereskedésben vettem (óra ismét teker,) majdnem kilenc évesen 154 e km-rel. Érdekes módon 2007 tavaszán az összes ilyen autónak hasonló volt a futásteljesítménye... Szóval 2010 őszére meglehetősen elhasznált állapotban volt. Ez önmagában nem volna gond, elvégre 4-6 év élettartamra tervezett konstrukciójú autók 12 évesen milyen állapotban legyenek? A gond az volt, hogy havonta-kéthavonta rá kellett költeni egy hároméves középkategóriás autó törlesztőrészletét, és a karbantartási költségek teljesen tervezhetetlenek voltak. Ilyenkor "forró vas eldob, új megkeres" üzemmódba kapcsol a magyar. Én is így tettem.
S hogy mit is lehet kapni azért az összegért, amit a fehér kombiból kiveszünk? A rövid válasz: S....it. (a semmit kiírtam volna) A csak hosszasan érthetővé tehető válasz: Mercedest.
Mivel Mercis barátaim 23-asoznak már egy ideje, és állólámpásból extrém ritka a kombi és hozzá mérten méregdrága is, a 24-esek pedig szintén drágák, a könnyű ellenállás irányába mozdulni és elviekben elfogadni, hogy megfelelő alany felbukkanása esetén 23-as kombit fogok venni, gyorsan ment. Gyakorlatilag pedig csak azzal kellett számolni, hogy mindegy mennyiért vesz az ember Mercedest, két-háromszázezer forintot így is, úgy is rá kell költeni a kasztnira és akkor még ott a többi.
A valóság azonban siralmas látványt nyújtott a 23-as kombik frontján is. Már a limuzinok keresésekor megtanultam, hogy a kasztni a lényeg, és milyen ritka, ha még nem nyúltak hozzá,ami persze nem biztos, hogy önmagában jó. És hát látni is a mindenkori felhozatalon, hogy szinte mindegyiket foltozták már, a belseje mind lelakott, a motorjuk meg: "nem kell erre költeni, kimegy ez a világból, még olajat sem eszik!" Ja, ha nincs benne, akkor nem is... Munkásautót faragtak kisebb dízelből, benzinesből egyaránt: talán megfigyelték, hogy a legtöbb kombi 300D, és a csomagtartókban általában festékesvödrök nyomai láthatóak.
Nekem kimaradt az öreg Mercedes-ezés az elmúlt húsz-huszonöt évből, egyes-kettes Golfom sem volt, (igaz a bátyámnak igen,) mikor mások autót szereltek, én inkább olvastam otthon, az autók nagyon sokáig csak esztétikai élményt és közlekedési eszközt jelentettek számomra. Ezért aztán nem kell most meghallgatniuk tőlem a másutt unalomig olvasható márkatörténetet, meg hogy középosztálybeli német családi autókból hogyan lettek káerópai zőccségesekké és munkásautókká a kombi Mercedesek. Nem tudok és nem is akarok beszámolni a 23-as Mercedesek és 23 kombik hazai állapotának hanyatlásáról, csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani, mely egy rövid mondatban summázható. A hazai 23-asok nagyon rossz állapotban vannak. Nagyon.
Kicsit bővebben: mindnek rohad a kasztnija, ahol javítva volt, ott talán nem, de általában mégis, a belsőtér hiányos, sérült, a kilincsek lógnak, a motorok úgy-ahogy mennek, nem járnak szépen, a futóművek kukák, a diffik össze-vissza cserélve, az adagolók nem beállítva, porlasztócsúcsok összevissza, gyertyák ugyanígy, szóval tragédia. (És épp ezért maxi riszpekt azoknak a lelkes Mercedeseseknek, akik időt, pénzt, fáradságot nem kímélve újítják-jobbítják autóikat, vannak nagyon klassz állapotú autók is, azóta már láttam is egy párat. Ezek persze nem eladók.)
Visszatérve a vételhez, ha a szerencse nem köszön rám már megint jó messziről, simán lebeszélem magunkat a vásárlásról, de rám köszönt, így két kombi is felbukkant pár hét különbséggel, s mindkettőben volt ráció.
Az első egy megyeszékhelyen van, másfél éve leállítva, műszaki nélkül, negyedmillióért. Fotók alapján nem rossz, ugye: 1-2-3 kiló ráborul a kasztnira, plusz a többi. Lásd fent.
A másik a Mercedeses közösség által szállított hétköznapi csoda volt. Egy kaposvári haver szólt az én Mercis barátaimnak, hogy Földváron áll egy szervíz előtt ez a kombi, jó objektnak tűnik, tudjanak róla. 4-5 kiló között kér érte a tulaj. Cím, név, fotó, telefonszám semmi.
A választás: 250-ért lakatolandó vizsga nélküli objekt, ami vélhetőleg négy-öt-hat-hét kiló körül áll meg, mire használni lehet, ugye, nem lehet tudni, vagy 4-5 kiló között valami vélhetőleg jobb állapotú, amire egy Mercis haver azt mondja jó kiállású. Nyilván: meg kell nézni előbb a drágábbat.
Három telefonból megvolt a szervíz, ahol a kocsi állt; a tulaj számán kívűl nem árultak el semmit. Felhívom a számot, a tulajdonos menyasszonya veszi fel, röviden beszélünk, külföldön dolgoznak, emailezzünk, javasolja. OK. A következő napokban a levélváltásokból a kocsiról kiderül, hogy valaki korábban nagyon vigyázott rá, a srác is, de nála csak pár éve van, garázsban állt, nem nagyon használta, egy 190-essel autópályáznak, de mivel kint élnek, az autó meg itt van, nem sokat járt vele. Műszakilag - a leírtak alapján - nem tűnt vészesnek. A kasztnija a kapott képek alapján - a piacot ismerve - kifejezetten jónak tűnt. Megállapodtunk, hogy amikor két hét múlva hazajönnek, lemegyek és ha minden úgy van ahogyan írta, megveszem.
Más is pályázott erre az autóra, de ezt akkor még nem tudtam. Legközelebb erről írok.
