Első utam a 23-as kombinkkal, Földvárról haza jól sikerült, az autó is érezte, élete új szakaszba ért, jókedvűen tette a dolgát és az ominózus olajcseréig nem is adta jelét annak, hogy cserben akarna hagyni bennünket. És az sem az ő hibája volt.
Este későn értem haza, ugye, eleve későn indultunk, munka után, el is ment az idő a mustrával, vétellel, papírmunkával, és a hazaúton diktált tempó sem volt túl gyors, ráadásul még G.-t is haza vittem. Mire hazaértem, már mindenki aludt. Másnap reggel a hálószobaablakból nézzük a két autót, amint egymásnak tolt csillaggal szuszognak a ház előtt. Az elmúlt hetekben folytatott kampányom méltó megkoronázásaképpen nejem a következő mondattal vette birtokba az autót: "Az enyémnek szebb a színe."
.jpg)
Tény, hogy a Silberdistel metál szép szín, de az állólámpáshoz szerintem nem is illik a metál fényezés. A Kaledonien grün pedig kifejezetten szép és ma már ritka is, hogy ilyen (majdnem) pasztell színe legyen egy autónak.
Az első nap délutánját az autó gyors átnézésének szenteltem. Kimentem G.-ékhez, hogy áttekintsük, immár napvilágnál, mekkora is az új problémahalmaz. Felálltam a nagy rámpára, hogy G. az autó alá merülhessen. A kipufogó rendszer egész jónak tűnt, bár egy helyen szét volt csúszva, nagy rohadás nem látszott sehol sem az autón alulról sem, a bal hátsó féltengely csúnyán kotyog viszont, ezt hallottuk is, és ekkor derült fény a differenciálmű hosszú mivoltára is. Ezen az autón egy 3.69-es áttételű difi volt gyárilag, amit valaki valamikor kicserélt egy 3.46-os áttételűre. (Ez egy misztikus történet volt mindíg is számomra, mert a képlet csak a difi ÉS a váltó áttételeinek együttes értelmezésével válik érthetővé, már ha egyáltalán. Szerintem egyszer írok erről egy külön posztot.) A lényeg, hogy ettől az autó kevesebbet pörög, ha györsan megy, ígaz viszont, hogy közben ettől alacsonyabb sebességtartományban vészesen nyomatékszegény. Ezt már említettem, hogy a mi 23-asunk a harmadik fokozatban már egészen enyhe emelkedőn letérdel.
Az utastérben rögtön megkapta az autó a direkt kritikákat. G. finom, alig észre nem vehető rátartisággal a hangjában hajította ki a kormánykereket, (jó, ez ide nem kell, mert ez 79-es, a te autód meg 83-as,) leszedte a belső tükröt, mert túl laza volt, mindkettő helyett kaptam a padlásról másikat, kicseréltük a bal hátsó lámpatestet, (auch auf dem Dachboden) mivel olyan korrodált volt, hogy értelmetlen lett volna javítgatni, közben szembesültünk vele, hogy akárki is villanyászkodta meg a vonóhorgot, nem a gyári stekker-re kötötte rá egy gyári toldóval, ami maga is egy stekker, csak átmenő, azaz a lámpatest és a stekker közé pontosan beilleszthető, hanem ráhekkelte az érkező kábeleket a meglévő kábelekre. Ez magyar mesterre vall. További hiba még az utastérből a középkonzolon egy faragott elem: a belső térbe érkező levegőt lefelé és felfelé irányító kis csúszka gombok fedő panelje ebben az évjáratban már két külön pályán mozog vízszintesen, de a mi autónkban a korábbi egypályás panel van betéve, ezt kellett a szélein faragni, mivel ebben az autóban ezek a csúszkák széjjelebb futnak, mint a korábbiakon. Hát ezt majd fel kell túrni valahol, mert ilyet valamiért nem találtunk sehol.
A nap végén átbeszéltük, hogy milyen feladatok várnak ránk: a hátsó (szintszabályzós) lengéscsillapítók javítása, a differenciálmű cseréje a 240TD-be való eredetire, a bal féltengely javítása, vagy cseréje, a fűtéspanel cseréje, a bal hátsó kerékjárati ív (külső) javítása, illetve az induló rozsdásodás kezelése, legkésőbb tavasszal, több helyen.
Összességében elégedettek voltunk az autóval, és miután kiörömködtük magunkat az új kombi megszerzésén, és ránk is sötétedett, dolgunk végeztével hazafelé vettük az irányt.
A 12 éves német középkategória lecserélése a 27 éves felső kategóriás lifestyle-kombira eddig a pontig jó döntésnek bizonyult. Tudván tudom, hogy várnak még kalandok, de egy megállapítással már most közre tudom adni az öreg Mercedes vásárlás ultima rációját. Életérzésben, autózás élményben, cool faktorban verhetetlen az autó, ár-érték arányban az előzőek tükrében szintén: ennyire kevés pénzből ilyen stílusosan autózni máshogyan nem lehet. Már tudom. Kár, hogy nem mertem elkezdeni tizenöt évvel ezelőtt.
